Az aszimmetrikus arc oka kora életkori stressz lehet

Szakértőknek sokadjára is sikerült bebizonyítani, hogy a fogantatást követő első ezer nap milyen óriási jelentőséggel bír a gyermek várható élettartamának és a krónikus betegségekre való hajlamának tekintetében. A kora életkori stressz elsődleges jele az alacsony születési súly, melynek okozója az anya elégtelen táplálkozása lehet a terhesség alatt.

Az alacsony születési súly azonban csak a magzat első 280 napjának lenyomatát tükrözi, ami mindössze egyharmada a jelentősnek ítélt első 1000 napnak.

A Washington Egyetem kutatói által közzétett tanulmány szerint az alsó koponya aszimmetriája (a fogsor „ferdülése”) újabb jele lehet a születés után ért stresszhatásoknak.

„A koponya és a fogazat aszimmetriáját évtizedek óta vizsgálják az antropológusok, hogy általa felmérjék az egyént ért környezeti stresszt, de ezt csak ritkán tehetik meg a jelenkori lakosságon” – mondja Philippe Hujoel, a tanulmány szerzője.

„Az ilyen alsó koponyai aszimmetriákat (napjainkban – a szerk.) általában a maradó fogak harapásának vizsgálatakor fedezik fel – a vizsgálat néhány másodperc alatt elvégezhető.”

A Washington Egyetem Fogászati Karán dolgozó Hujoel professzor a ferde vagy aszimmetrikus harapást a legegyszerűbben úgy jellemzi, hogy míg az egyik oldalon megfelelően záródik az alsó és felső fogsor, addig a másik oldalon a fog elé vagy mögé záródik a másiknak.

Mivel a fenti aszimmetriák véletlenszerűen érinthetik az arc bal, illetve jobb oldalát is, Hujoel szerint ez a kiszámíthatatlanság is alátámasztja a kora életkori stressz szerepét.

Hujoel hangsúlyozza, hogy a mélyharapás és a keresztharapás nem azonos az aszimmetrikus harapással, előbbieket ugyanis inkább a genetikai sajátosságok, nem pedig a környezeti stressz alakítja.

A szakértő kollégáival közösen az 1966 és 1970 között készült amerikai Nemzeti Egészségügyi Felmérés adatait használva 6654, 12-17 éves személy adatait vizsgálta meg, melyből kiderült: négyből egy amerikainak alsó koponyát érintő aszimmetriája van.

A kutatócsoportnak négy évtizedet kellett visszamennie az időben, mivel elmondásuk szerint a hetvenes évektől összeállított felmérések már nem vizsgálták az arc aszimmetriáját, így nem is végeztek ilyen minőségű méréseket.

„Biológiai szempontból ezen döntés következtében sajnos nem lehet megbízhatóan felmérni a tendenciákat az Egyesült Államokban. Napjainkban nincsenek pontos információink az alsó koponyát érintő aszimmetriáról az amerikai lakosság körében.”

További elemzésekre lesz szükség, hogy kiderüljön, vajon az alsó koponyát érintő aszimmetriák degeneratív betegségekkel is összefüggésben állnak-e.