Retenciós készülék – Típusok, viselet

Amikor egy többéves fogszabályozási procedúra végére értünk, meglepődve hallhatjuk fogorvosunktól, hogy a fogszabályzó levétele után még szükségünk lesz ún. retenciós készülék viseletére. Mégis mi ez és miért szükséges, hogy felkerüljön a fogainkra?

MIÉRT VAN SZÜKSÉG FOGSZABÁLYOZÁSRA?

A fogszabályzó készülék felhelyezését számos panasz indokolhatja, általában a szabálytalan állású, esztétikailag nem kielégítő fogazatot vagy harapási rendellenességet korrigáljuk fogszabályzóval.

A torlódott, kiálló vagy kusza fogakat okozhatja genetikai tulajdonság, de olyan külső tényezők is, mint a gyermekkori ujjszopás, a cumizás, a nyelvlökés, korán eltávolított tejfogak, egyes sérülések, rosszul illeszkedő fogtömések vagy hiányzó és idejében nem pótolt fogak.

Bár legtöbbünket főként az esztétika zavarja, egy szabálytalan fogazat befolyásolhatja a légzést (pl. szájlégzés, horkolás, stb.), a beszédet (selypítés, pöszeség, hadarás, stb.), az emésztésünket (helytelen rágás, nem megfelelő nyáltermelés, stb.), sőt a rendellenes pozíciójú fogak körül intenzívebb a lepedékképződés, így gyakoribb a fogszuvasodás, fogkövesség, ínybetegség is.

A FOGSZABÁLYOZÁS MENETE

Miután megtudtuk, hogy nekünk vagy gyermekünknek fogszabályzóra van szüksége, elkezdődhet az intenzív keresési folyamat, hogy felleljük, milyen módszerrel, hol és mikor szeretnénk kivitelezni a fogszabályozást.

Általában minél korábban kerül fel a fogszabályzó, annál gyorsabb, hatékonyabb és tartósabb lesz a végeredmény, éppen ezért ne húzzuk-halasszuk a dolgot. Felnőttkorban ugyanolyan hatékony lehet a fogszabályozás, mint gyermekkorban – az életkor nem lehet kifogás.

Fogszabályzó készülékek típusai

Külső rögzítésű fogszabályzó: fixen a fogsor külső ívére rögzített fogszabályzó, mely lehet fémszínű vagy esztétikus, a fogak árnyalatához igazodó porcelán-fém kombináció is. 

Belső rögzítésű fogszabályzó: ugyanazon az elven alapul, mint a külső fogszabályzó, azzal a különbséggel, hogy nem a fogsor külső, hanem a belső ívére kerül a brekett és a drót, tehát külsőleg egyáltalán nem látható, hogy fogszabályzót viselünk.

Sínes fogszabályzó: gyakran nevezik láthatatlan fogszabályzónak is, hiszen a fogsorra helyezett műanyag sín teljesen átlátszó, így nagyon diszkrét hatást kelt. Kivehető, általában néhány hetente új sínt kell vásárolni egészen a kívánt eredmény eléréséig.

Fogorvosunkkal személyes konzultációt követően kerül sor a készülék típusának kiválasztására és a kezelési terv felállítására. A fogszabályozás általában 1-2 éves időtartam, de ennél hosszabb is lehet attól függően, hogy milyen mértékű szabálytalanságot kell korrigálni.

Általánosságban kijelenthető, hogy a sínes, „láthatatlan” fogszabályzó rendszerekkel csak kisebb mértékű torlódások korrigálhatók, komolyabb harapási rendellenességek és esztétikai problémák helyreállításához továbbra is a rögzített készülékek a legmegfelelőbbek.

Miután felkerült rögzített fogszabályzó, általában havonta vissza kell látogatni a fogorvosunkhoz, aki mindig állít a készüléken egy kicsit (aktiválás), folyamatosan igazodva a mozgásban lévő fogak pozíciójához.

FOGSZABÁLYOZÁS UTÁN

Amennyiben elértük a kívánt végeredményt és a fogszabályzó levétele megtörtént, fogorvosunk retenciós készülék viseletét írhatja elő, hogy a helyes pozícióba állt fogak tartósan a helyükön maradjanak.

Miért ne maradna a helyén a fogunk?

Az emberek tetemes része (kb. 70%) élete során kisebb-nagyobb változásokat tapasztalhat a fogai elhelyezkedésében. Néhol torlódások, máshol hézagok jelennek meg, de az is előfordulhat, hogy az alsó és felső fogsor egymáshoz viszonyított pozíciója változik meg.

Ennek a jelenségnek semmi köze a fogszabályozáshoz, annál is előfordulhat, akinek soha nem volt fogszabályzója és a fogai egyébként szabályosan állnak. Viszont a fogtorlódás és fogvándorlás létező jelenség, és furcsa módon a fogszabályozás után könnyen előfordulhat, hogy a fogak vándorolni kezdenek.

Miért vándorolnak a fogak fogszabályozás után?

Amikor valakire először felkerül a fogszabályzó és állandó húzóerő kezd nehezedni a fogaira, a fogágy (az íny és a csontállomány) nyugvó szövetei szó szerint mozgásba lendülnek és megpróbálnak igazodni a fogak folyamatosan változó új pozíciójához – erre a képességre szükség is van a sikeres fogszabályozáshoz, hiszen ha a fogak nem tudnának elmozdulni, fogszabályozást sem lehetne végezni.

Később, amikor a fogszabályzó készülék lekerül a fogakról, a szövetek a memóriájukra hallgatnak és megpróbálnak visszaállni a fogszabályozás előtti állapotra. Ennek a fogvándorlási folyamatnak a megakadályozására fejlesztették ki a retenciós készülékeket, melyek a megfelelő helyen tartják a fogakat egészen addig, amíg a szövetek teljesen hozzá nem szoknak az új felálláshoz (általában 1-1,5 év).

A RETENCIÓS KÉSZÜLÉK

A retenciós (helybentartó) készülék felhelyezése biztosítja a fogszabályozás után helyreállított fogsor pozíciójának tartósságát, valamint segít a beszédproblémák helyreállításában is. Ma már úgy tekintünk a retenciós készülék viseletére, mint a fogszabályozás elválaszthatatlan részére, a folyamat utolsó lépésére.

Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk ki a retenciós készülék viseletét a fogszabályozásból, hiszen akkor kárba veszhet az a rengeteg idő, pénz és energia, amit fogsorunk szebbé tételébe öltünk.

Jóllehet, fogszabályozás után még évekig kell viselnünk a retenciós készüléket, az már jóval diszkrétebb megjelenésű, ráadásul egy idő után fogorvosunk javasolhatja, hogy kizárólag éjszaka viseljük a helybentartó készüléket.

A retenciós készülék (típustól függetlenül) általában lenyomatvétel alapján készül el. Rendszeres felülvizsgálatára, esetleges állítására ugyanúgy szükség lehet, bár már jóval ritkábban, mint a  fogszabályzó készüléknél. Fontos, hogy lehetőleg ugyanaz az orvos készítse és állítsa be a retenciós készüléket, aki a fogszabályozást is végezte.

Amikor már a retenciós készülékre sincs szükségünk, fogorvosunk eltávolítja a fogunkról, majd egy alapos tisztításon, polírozáson esünk át, hogy minden felhalmozódott lepedéktől, fogkőtől és ragasztómaradványtól megszabaduljunk.

RETENCIÓS KÉSZÜLÉK TÍPUSOK

A helybentartó készülékeket két fő csoportra oszthatjuk, rögzített és kivehető készülékekre. Mindkét típusnak megvan a maga előnye és hátránya. Annak eldöntése, hogy esetünkben melyikre lesz szükség, minden esetben a fogorvosunk hatásköre.

Vannak vélemények, miszerint a kivehető készülék csak éjszakai viseletre való, ráadásul fennáll a veszélye, hogy elfelejtjük használni, amivel veszélyeztethetjük fogaink pozícióját. Amennyiben a készülék fixen rögzített, gyakrabban kell visszajárnunk kontrollra, hogy fogorvosunk rendszeresen ellenőrizhesse, nem szükséges-e állítani a helybentartó készüléken.

RÖGZÍTETT RETENCIÓS KÉSZÜLÉK

A rögzített helybentartó készülék olyan rozsdamentes fémből készülő íves drót, amit ragasztóval vagy kompozittal erősítenek a fogakhoz, általában a nyelv felőli belső oldalon. Rögzíthető kizárólag a szemfogakhoz vagy az összes érintett foghoz egyesével (amennyiben csak a szemfoghoz rögzítik nagyobb az esélye a metszőfogak elmozdulásának).

Abban az esetben, ha a fogszabályzóval komoly eltérést, nagy mértékű rendellenességet kellett korrigálni, inkább a rögzített készülék javasolható, ami megbízhatóan a helyén marad addig, amíg szükség van rá, hiszen a páciens nem tudja levenni a fogairól.

A rögzített helybentartó készülék környezetében megnőhet a plakk felhalmozódás, így a fogmosás mellett fontos a mindennapos fogköztisztítás speciális fogselyemmel vagy interdentális fogkefével.

KIVEHETŐ RETENCIÓS KÉSZÜLÉK

Kivehető retenciós készülékből többfélét ismerünk, de általánosságban elmondható, hogy bár nagyobb szabadságot biztosít viselőjének, könnyebb elfeledkezni róla és az ajánlott viseleti időről (különösen körülményes gyermekeknél).

Mivel a legtöbb kivehető retenciós készülék tartalmaz műanyag részeket is, jóval sérülékenyebb, akár a szájban fellépő erőhatásokkal, akár a hőmérséklettel szemben.

A kivehető, műanyagot is tartalmazó retenciós készülékeket tilos hagyományos fogkrémmel megmosni, azok ugyanis megváltoztathatják az akril felületét, ami utána jobban vonzza a bacilusokat. Tisztításához speciális műfogsortisztító folyadék vagy tabletta ajánlott.

A legtöbb kivehető készülék felhelyezésekor sokan fokozott nyáltermelést tapasztalnak, ami egy teljesen természetes reakció a szervezettől, hiszen egy idegen tárgy került a szájüregbe. Ez a fokozott nyáltermelés ideiglenesen akadályozhatja a beszédet, de néhány nap után szervezetünk hozzászokik a készülékhez és alábbhagy a megnövekedett nyáltermelés is.

Az ún. Hawley-féle retenciós készülék a fogak mentén végigfutó fém drótból és a szájpadlásra felfekvő műanyag alapból áll. Előnye, hogy bár kivehető, mégis állítható, ha szükséges. Merev, tartós anyag, azonban zavaró lehet esztétikailag illetve étkezés vagy beszéd közben, bár ma már létezik olyan változat, ahol a fogak előtt futó fém drótot átlátszó anyaggal helyettesítik, így viselete nem olyan feltűnő.

A másik típus az egyetlen darabba kiöntött műanyag sín, ami általában polipropilénből vagy polivinil-kloridból (PVC) készül. Különösen vékony, átlátszó, így diszkrét megjelenést biztosít, hasonlít a láthatatlan fogszabályzó készülékekhez.

Hátránya, hogy nehézkes benne az étkezés, azonban ha iváshoz vagy étkezéshez a páciens leveszi, majd utána visszahelyezi a sínt a fogaira, akkor a műanyag szó szerint maga alá zárja a baktériumokat és savakat, így megnő a fogzománc károsodásának esélye.

Amennyiben valaki fogcsikorgatásra hajlamos, szintén kerülendő az ilyen típusú retenciós készülék, mert túlságosan sérülékeny.