Kilépés a tartalomba 
Bár a közvetlen környezetnek sem kellemes a fogcsikorgatás jelensége, az egészségügyi következményeket mégis az alanynak kell magán viselnie. Jobb, ha közelebbről is megismerjük a fogcsikorgatás, fogszorítás mibenlétét, mert így jobban megérthetjük azt is, miért olyan fontos mielőbb tennünk ellene.
Életünk során időről időre összeszorítjuk vagy megcsikorgatjuk a fogainkat anélkül, hogy tudatos cselekvést végeznénk, vagy egyáltalán észrevennénk.
A fogcsikorgatás, orvosi nevén bruxizmus akkor jelent komolyabb problémát, ha az rendszeressé válik, ilyenkor ugyanis jelentősebb fizikai következményekkel is számolnunk kell: fogaink sérülhetnek, harapásunk abnormálissá válhat, illetve számottevő mértékben lekoptathatjuk a fogzománcunkat.
Okok és következmények
A fogcsikorgatás oka legtöbbször a stressz és az idegesség, jellemzően éjszaka, álmunkban jelentkezik öntudatlan szokásunk, ezért nehéz lehet annak azonosítása is.
Ha van egy alvótársunk, aki már hallotta, hogy csikorgatjuk a fogainkat, akkor szerencsések vagyunk, de jellemző tünet lehet az ébredés utáni tompa, állandó fejfájás vagy a fájó állkapocs, esetleg a nyomásra érzékeny fogak.
Rossz szokásunk eredményeképp fogaink kilazulhatnak, letörhetnek, de az évekig elhúzódó fogcsikorgatás miatt akár annyira elkophatnak, hogy nem marad más belőlük, csak egy csonk.
Ilyenkor általában már a fogbél gyulladásával is számolnunk kell, mely maga után vonja a gyökérkezelés szükségességét, majd fogpótlások (korona, híd) felhelyezését. Elvesztett fogainkat fogászati implantációval is pótolhatjuk.
Sajnos azonban nem csak fogaink szenvedhetik el a nem kívánt következményeket: állcsontunk szintén megsínyli a tartós fogcsikorgatást, az állkapocsízület ilyenkor begyulladhat, komoly esetben halláskárosodáshoz, s az arcprofil megváltozásához is vezethet.
Kezelés, megelőzés
Legtöbb esetben az egyetlen, amit tehetünk, hogy megvédjük a fogainkat. Ehhez a legnagyszerűbb az éjszakai fogvédő viselete, melyet fogorvos javasolhat.
Mivel azonban a bruxizmus lelki eredetű betegség, fontos megértenünk, hogy megállításához szellemileg is rendbe kell egy kicsit hozni magunkat. Ha valamilyen komoly trauma következtében alakult ki a fogcsikorgatás szokása, akkor mindenképp forduljunk szakemberhez (pszichológus, pszichiáter), aki segít feldolgozni a történteket.
Ha egyszerűen ideges alkatúak vagyunk, akkor érdemes elsajátítani relaxációs technikákat, rászokni a rendszeres testmozgásra és fizikai aktivitásra, ezáltal ugyanis bizonyítottan csökken a szervezetünkben a stresszhormon szintje.
További tanácsok fogcsikorgatás esetén:
– Kerüljük a koffeintartalmú ételek, italok fogyasztását (pl. kávé, kóla, csokoládé…);
– Kerüljük az alkoholfogyasztást, ez ugyanis csak felerősíti a fogcsikorgatási hajlamot;
– Ételen kívül mást ne rágcsáljunk (pl. ceruzavég, tollvég, köröm);
– Kerüljük a rágózást, ezzel is arra sarkalljuk az izmainkat, hogy folytassák szorító munkájukat;
– Tanuljuk meg kezelni a helyzetet! Ha azon vennénk észre magunkat, hogy napközben csikorgatjuk, szorítjuk a fogunkat, nyugodtan tegyük a nyelvünk hegyét a két fogsorunk közé, ezzel ellazíthatjuk az izmainkat;
– Állkapcsunk mozgatásáért, s a rágásért felelős izmokat meleg borogatással is ellazíthatjuk: éjszakára helyezzünk melegítőpárnát vagy meleg konyharuhát a fül-áll közötti arcélre.
