Barát vagy ellenség? – A fluorid fajtái és a fluorózis

Számtalan tévhit kering a köztudatban a fluoridokkal kapcsolatban. Van, aki azt mondja, többet árt, mint használ, mások a fogászati prevenció kulcsfontosságú eszközének tartják. Hogy hol az igazság? Ahogy az lenni szokott, valahol a kettő között.

Fluoridokra márpedig szükségünk van. Hogy miért? Mert több évtizedes megfigyelések bizonyították, hogy azokon a területeken, ahol az ivóvíz természeténél fogva magasabb fluoridtartalommal bír, ott kevesebb a fogszuvasodásos panasz. Ezután kezdték el a vízrendszereket fluoriddal kezelni, s lett egy-két ásványvíz alkotóeleme is.

A fluorid bizonyítottan csökkenti a szénhidrátok lebontásakor keletkező savak káros hatását a szájüregben, amire más kémiai anyag jelenlegi ismereteink szerint nem képes.

Viszont igaz az is, hogy ha túl sokat fogyasztunk belőle (3-5mg/testsúly kg napi mennyiség már elegendő a tünetek megjelenéséhez), a szervezetünk védekezni kezd ellene. Ez genetikailag van belénk kódolva, nem egyénfüggő a dolog.

Fluoridmérgezés, más néven fluorózis leggyakrabban gyermekeknél jelentkezik, 3 hónapos és 8 éves kor között, az első fogak kibújásától a maradandó fogak megérkezéséig, felnőttkorban ritkán alakul ki mérgezés.

 

Fluoridtípusok

Nátriumfluorid (sodium fluoride): a leggyakrabban és legrégebb óta használt fluoridfajta, kapható tabletta formájában; főként ásványvizek, szájápolási termékek összetevőjeként ismerjük.

Ónfluorid (stannous fluoride): 1955-ben az Egyesült Államokban dobták piacra a Crest (hazánkban és Németországban: Blend-a-med) márkájú fogkrémet, ebben a termékben használtak először ónfluoridot a fogak védelme érdekében. Drágább, mint a nátriumfluorid, így az a néhány termék, amiben megtalálható ez a komponens, érezhetően többe kerül társainál (főleg fogkrémekben, esetleg szájvizekben találkozhatunk vele).
Az ónfluorid – a többi fluoridtól eltérően – átmeneti elszíneződést okozhat a fogakon, amit a gyártók szerint megfelelő fogmosással vagy fogorvosi tisztítással könnyedén eltávolíthatunk. (Ez az elszíneződés akkor is kialakulhat, ha egyébként nem léptük túl az ajánlott napi fluoridmennyiséget.)

Aminfluorid (olaflur vagy amine fluoride): a fluoridok családjának legfiatalabb tagja, az Elmex termékeket gyártó GABA International nevű vállalat fejlesztette ki, több mint 50 éve. A fogzománc egészségének helyreállításában és a fogérzékenység enyhítésében kiemelt szerepe van. Kalciumtartalmú gyógyszerek, ételek, italok fogyasztása gátolhatja az aminflourid jótékony hatását.

A fluorózis leggyakoribb tünetei és jellemzői:

– alig észrevehető, fehér foltok vagy csíkok a fogzománcon;
– elszíneződés, barna foltok;
– a zománc felülete egyenetlen és durva lesz, így tisztítása egyre nehezebb;
– a kialakult elszíneződések nem visszafordíthatók, idővel egyre sötétülhetnek;
– a fluorózis kockázatát növelhetjük magas fluoridtartalmú ásványvizek fogyasztásával, fluoridtartalmú szájápolási termékek használatával (a gyerekek könnyen le is nyelhetik azokat), de sajnos előfordulhat, hogy az ivóvízbe túl nagy mennyiségű fluorid kerül – Amerikában a fluorózisos megbetegedések csaknem feléért ez felel.

Mit tehetünk a fluorózis megelőzése érdekében?

– kerüljük a magas fluoridtartalmú ásványvizeket,
– gyermekeknek 1-8 éves korig ajánlottabb bébivizet vagy tisztított vizet adni;
– a fluoridbevitelt kiválthatjuk fluoridos ecseteléssel, akár csecsemő, akár felnőtt korban;
– gyermekünket 1 éves korától rendszeresen vigyük el fogászati szűrővizsgálatra, ahol a fogorvos a fluorózis legapróbb jeleit is észreveheti
– fluorózis esetén használjunk fluoridmentes szájápolási termékeket