Miért esik ki a fogtömés a helyéről? Váratlan összefüggések!

Elsőre talán azt gondolhatjuk, hogy a fogtömések kilazulásának oka kizárólag a fogorvosi munka és a tömőanyag minőségének a függvénye. Egy új klinikai tanulmány szerint más tényezők is közre játszhatnak fogtöméseink elvesztésében, ilyen a dohányzás, az alkoholfogyasztás, sőt, még a genetika is.

A Frontiers in Medicine online felületén publikált tanulmányban amerikai és brazil kutatók azt vizsgálták, vajon milyen ismert és eddig ismeretlen tényezők vezethetnek a fogtömések kilazulásához majd elvesztéséhez.

A fogtömések kilazulásának leggyakoribb oka a tömés alatt vagy mellett kialakuló ún. másodlagos fogszuvasodás illetve a fogtömés elválása a természetes foganyagtól. Egyes vélemények szerint a fogtömések kilazulása jellemzőbb lehet a korszerű kompozit tömésekre, mint az amalgám tömésekre, utóbbiak azonban higanytartalmuk miatt károsak lehetnek a szervezet számára.

Ahhoz, hogy kiderítsék, pontosan mi okozza a fogtömések kilazulását, illetve vannak-e általánosan ismétlődő kockázati tényezők, a kutatók egy pittsburgh-i fogászati iskola pácienseinek kartonjait vizsgálták, öt éves utókövetést készítve a fogtömésikről.

Úgy tűnik, a gyakorlatban semmi különbség nincs a kompozit és az amalgám tömések kilökődési rátája között, ami arra enged következtetni, hogy a kompozit tömések ugyanolyan tartósak, mint az amalgám tömések, viszont nem tartalmaznak toxikus alapanyagokat.

A felmérésben vizsgálták a résztvevők DNS-állományát, életmódját, dohányzási és alkoholfogyasztási szokásait is, ezzel ellenőrizve, hogy az öröklött és életmódbeli jellemzők hogyan befolyásolják egy-egy fogtömés élettartamát.

Az elemzésekből kiderült: fogtömést követő 2 évben jóval gyakrabban fordult elő a fogtömések elvesztése olyan pácienseknél, akik rendszeresen fogyasztottak alkoholt, de úgy tűnik, a dohányzó férfiaknál is előbb lazulnak ki a fogtömések, mint nem dohányzó társaiknál.

Genetikai eltérésre is felfigyeltek a szakemberek: egy, a fog szerkezetében található enzim, a mátrix metalloproteináz (MMP2) génjeiben észlelhető különbség szintén befolyásolhatja a fogtömések tartósságát.

A szakemberek feltételezései szerint ennek magyarázata az lehet, hogy az MMP2 megbonthatja a kémiai kötést a fogtömés és a természetes foganyag között, ami csakhamar a tömés kieséséhez vezethet. Jóllehet, ezen összefüggés igazolásához további tanulmányok elvégzésére van szükség.

Az eredmények szerint tehát életmódbeli szokásaink sokkal inkább befolyásolhatják egy megfelelően kialakított fogtömés élettartamát, mint az anyag, melyet a fogorvos használt.

Alexandre Viera, a tanulmányt vezető kutató szerint fontos megértenünk a páciensek egyéni hajlamait a fogászati betegségekre, ugyanis csak így tud a fogászati szakma tovább fejlődni. A kutatócsoport szerint a jövőben genetikánk adja majd az alapot a fogászati kezelések kivitelezéséhez és az elért eredmények biztosításához.