Van abban valami dicséretes, hogy a 21. század fiatal felnőttjei komoly hangsúlyt fektetnek a szájhigiéniájukra és a szép fogakat hasonlóan fontosnak tartják, mint az ápolt hajat vagy bőrt. A fogászati beavatkozások közül az általuk legtöbbet keresett eljárás a fogfehérítés, ám legyünk óvatosak ezekkel a korántsem ártalmatlan kémiai szerekkel szemben.
Az aggodalom nem alaptalan: a legtöbb fogfehérítő szett összetevője a szódabikarbóna és a hidrogén-peroxid. S bár valóban hosszú évtizedek óta használják a fogorvosok és a fogkrémgyártók ezeket az alapanyagokat, hozzá nem értéssel és figyelmetlenséggel nem csak a fogzománc, de az íny is károsítható.
Dr. Brad Wright, az Ausztrál Fogászati Szövetség elnöke elmondta, bár enyhe dörzshatása és az oxigenizáció folyamata miatt a szódabikarbóna valóban kiváló tisztítószer, a kamaszok kezében kockázatos szerré válhat. Az otthon használatos fogfehérítőknél ugyanis sok esetben a vásárló dolga összekeverni a hatóanyagokat, s csak az ő figyelmén és hozzáértésén múlik, hogy a fogakkal és az ínnyel mennyi ideig érintkezik a kémiai szer.
Ha azonban a megengedett időnél tovább van a fogakon, esetleg nem megfelelő arányban készült el a fogfehérítő, akkor a fogzománc erodálódik, az íny sérül, így megnövelve a gyulladások, fertőzések kialakulásának esélyét.
Ha pedig mindez nem lenne elég elrettentő, a szakember azt is hozzáteszi, a rosszul alkalmazott fehérítők rontva a fogzománc szerkezetén épp hogy egyre láthatóbbá teszik a születéskori dentin színét, ami egyénenként változó, sárgás-szürkés árnyalatú lehet.
Sérült fogzománc esetén számolhatunk még fogérzékenységgel, ha pedig az íny fertőzött lenne, a baktériumok a véráramba jutva más jellegű problémák kialakulásáért is felelősek lehetnek. Fontos odafigyelni arra is, hogy a fehérítő szerből ne nyeljünk le minimális mennyiséget se, hiszen az gyomorpanaszokat eredményezhet.
Bár valóban esztétikus látvány a ragyogó, fehér mosoly, a gyártók által olcsón kínált szerek nem kívánt mellékhatásokat okozhatnak – kiváltképp avatatlan kezekben.