Noha a maradófogazat szuvasságának kezelésében a fogtömés élen jár a terápiás formák között, addig a tejfogak tömése folyamatos viták alapjául szolgál szakmai körökben. Egy friss tanulmány újfent megkérdőjelezi a megközelítés helyességét, a szerzők szerint ugyanis továbbra sincs arra vonatkozó klinikai bizonyíték, hogy a tömések hatékonyabban meggátolnák a későbbi szuvasodás vagy fájdalom kialakulását, mint más eljárások.
A Journal of Dental Research szaklapban publikált tanulmány alapját a FICTION (Filling Children’s Teeth: Indicated or Not) elnevezésű projekt adta, melybe összesen 1114 fogszuvasodással rendelkező 3 és 8 év közötti gyermeket vonták be.
A résztvevőket három csoportra osztották, majd ellátásukat véletlenszerűen az alábbi módszerek valamelyikével végezték:
– hagyományos fúrás-tömés (a szuvas foganyag eltávolításával járó beavatkozás)
– a szuvasodás lezárása fémkoronával vagy töméssel (minimálinvazív eljárás)
– fogtömés elhagyása, tanácsadás (cukorbevitel csökkentése, otthoni szájhigiénia fejlesztése)
A kezelések, tájékoztatások elvégzését követően a hároméves kontrollra jelentkezők közül 450 résztvevő számolt be további fájdalomról és szuvasságról az érintett területen, függetlenül attól, hogy eredetileg melyik kezelésben részesültek. Kiderült, hogy a további panaszok szempontjából lényegtelen, hogy mely kezelési/prevenciós formát alkalmazták a páciensen.
„Vizsgálatunk alátámasztja, hogy a fogszuvasodás minden kezelési módja egyforma hatékonysággal bír, azt viszont látni kell, hogy azok a gyermekek, akik fiatalkorban fogszuvasodással rendelkeznek, későbbi életük során nagyon nagy eséllyel szenvednek majd fogfájástól és gyulladástól, függetlenül attól, hogy fogorvosuk miként kezelte gyermekkorukban a szuvasodást” – mondta Nicola Innes professzor, a Dundee Egyetem Fogászati Karának gyermekfogászati elnöke, a tanulmány szerzője.
„Az ugyanakkor egyértelműen kiderült, hogy a fogszuvasodás elleni küzdelem legjobb módja nem a fúrás vagy a tömés, hanem a prevenció” – tette hozzá Innes professzor.