Kisgyermekkorunkban a szüleink, később a fogorvosunk és reklámkampányok ezrei próbálják tudatosítani bennünk, hogy mennyire fontos a helyes szájápolás. Ez valóban így van, de vajon ki tudja igazán jól, hogy mi a helyes fogmosás titka? Ugyanis ha eddig nem vettük volna észre, egy brit kutatás most statisztikailag is alátámasztotta, hogy ezek az útmutatók rendre eltérnek egymástól, megválaszolatlanul hagyva a kérdést: vajon hogyan kell jól fogat mosni?
Pedig a kérdés megválaszolása kulcsfontosságú lenne, hiszen fogaink épségének alapvető eleme az alapos, rendszeres szájápolás. A gyermekkorban megszerzett tudás szolgáltatja az alapokat, melyek később bővíthetők, tökéletesíthetők. De vajon kihez forduljunk tanácsért, ha fejleszteni szeretnénk szájápolási módszereinket?
„Elfogadhatatlanul ellentmondásos” – így jellemezte a British Dental Journal szakmai folyóirat hasábjain publikált kutatási anyag a manapság hozzáférhető, szakmai szervezetek, fogorvosok és szájápolási termékeket gyártók által javasolt fogmosási útmutatókat.
Tíz országból gyűjtött adatok alapján a University College London (UCL) szakmai csoportja számtalan, nem is csak különböző, de olykor egyenesen ellentmondásos szájápolási útmutatóra bukkant, különböző fogászati szervezetek irányelveit, fogkefe- és fogkrémgyártók kiadványait, illetve egyetemi tankönyveket elemezve.
A kutatók egyáltalán nem találtak világos konszenzust a tankönyvek és a szakmai szervezetek útmutatói között, így a UCL munkatársai jogosan fejezték ki aggodalmukat az egyetértés hiánya miatt.
„Az embereknek megbízható információkra van szükségük a helyes fogmosási technikát illetően” – mondta a kutatást vezető Aubrey Sheiham professzor. „Ha hallanak valamit egy fogászati szervezettől, valami egészen eltérőt egy fogkefe gyártótól és megint mást a fogorvosuktól, akkor nem csoda, hogy összezavarodnak, és nem tudják, hogyan is mossanak fogat. Tanulmányunkban elfogadhatatlan ellentmondásosságra bukkantunk a különböző források között.”
„A szakmai szervezeteknek következetesen kellene fogmosási technikát ajánlani, mégpedig az alapján, hogy melyik módszer mennyire hatékony. A legaggasztóbb az, hogy sok szakmai szervezet nem azt az útmutatót használja, amit a fogászati szakkönyvekben olvashatunk. Ráadásul semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy egy bonyolult technika egy kicsit is eredményesebb lenne, mint egy sima, ám óvatos fogmosás.”
A manapság leggyakrabban ajánlott, újszerű technika javasolja például a fogkefe apró ugráltatását, amivel elvileg szétbontható a fogainkra tapadt plakk és ételmaradék. Arra ugyanakkor nincs semmiféle széleskörű tanulmány, hogy ez a módszer hatékonyabb, mint a hagyományos fogmosás.
„45 fokos szögben tartott fogkefével, és gyengéd, vízszintes dörzsölő mozdulatokkal ugyanígy eltávolítható a plakk, ahhoz pedig, hogy ne súroljuk túl erősen a fogainkat, egyszerűen ne marokra fogjuk a fogkefét, hanem tartsuk az ujjaink között úgy, mint egy ceruzát. Ezzel az egyszerű szisztémával megóvhatjuk fogínyünket a felesleges károsodástól” – tudatja Sheiham professzor.
„Kevés szó esik továbbá arról is, hogy a fogszuvasodás megelőzése érdekében édességek és cukros üdítők fogyasztása után közvetlenül nem szabad fogat mosni. A baktériumoknak mindössze 2 percre van szükségük, hogy az elfogyasztott élelmiszerből elkezdjenek savakat termelni, ezért ha néhány perccel a cukros élelmiszerek elfogyasztása után fogat mosunk, az előállított savak károsítják a fogzománcot.”
A szakmai szervezetek által javasolt fogmosási technikák ellentmondása világossá teszi, hogy szükség van olyan kutatási anyagokra, melyek a fogmosási módszerek hatékonyságát vizsgálják. Jelenleg a szakértő javaslatokat tartalmazó The Scientific Basis of Dental Health Education nevű irányelvrendszer a hagyományos dörzsölő technikát javasolja, amit egyszerű elsajátítani és ráadásul tudományosan sem kevésbé hatékony, mint más, bonyolultabb módszerek.
„Rengeteg különböző útmutatót átnézve arra jutottunk, hogy azért alakulhatott ki ennyi irányzat, mert nincsen elég komoly tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az egyik technika jobb lenne a másiknál” – teszi hozzá Dr. John Wainwright, aki praktizáló fogorvosként részt vett a UCL kutatásában.
„Azt szoktam javasolni a betegeimnek, hogy fókuszáljanak azokra a területekre, ahol a plakk a legnagyobb eséllyel összegyűlik – ilyenek a rágófelszínek, illetve a fog és az íny találkozási pontja –, illetve fogmosás közben gyengéd dörzsölő mozdulatokat alkalmazzanak. Túl gyakran kapom válaszul azt a kérdést, hogy az általam javasolt módszer miért különbözik attól, amit a korábbi fogorvosaik tanítottak nekik.”
„Úgy érzem, muszáj kutatásokat végeznünk, hogy kiderüljön végre, melyik a legkönnyebben elsajátítható, leghatékonyabb és legbiztonságosabb fogmosási technika. Jelenleg, amikor nem csak a fogorvosok vannak eltérő állásponton, de még a szakmai szervezetek is mást ajánlanak világszerte, nem csak hogy zavaros a helyzet, hanem a szakmaiságunkba vetett hit és bizalom is sérülhet. Egy olyan cselekvéssel kapcsolatosan, amit az emberek egész életükön keresztül, mindennap kétszer elvégeznek, jogosan várható a fogorvosoktól, hogy világosabb, egységesebb útmutatóval szolgáljanak.”