A Svéd Karolinska Intézet kutatói felfedezték, hogy a fogban található puha szövetek őssejtjei eddig nem feltételezett forrásból, az idegekből származnak. A Nature szaklapban publikált tudományos felfedezés teljesen új megközelítést tesz lehetővé a fogak formálódásával, növekedésével és öngyógyító képességével kapcsolatban.
Az már korábban is tudvalevő volt, hogy a fog élő, puha szövetei (pulpa, vagy fogbél) illetve a kötőszövetek, vérerek és idegek egyaránt tartalmaznak kisebb mennyiségű őssejtet.
Ezek az őssejtek támogatják a kemény és puha fogszövetek újraformálódását, lehetővé téve a sérült fogak öngyógyítását. Az említett őssejtek pontos eredetéről azonban már hosszú évek óta tudományos viták folynak.
A svéd Karolinska Intézet munkatársainak most először egereken sikerült meghatározni az őssejtek pontos életútját és elhelyezkedését.
„Egy idáig ismeretlen őssejt típust sikerült azonosítanunk, ami meglepő módon a fogidegekhez tartozik; azokhoz az idegekhez, melyek egyébként a fogak fájdalomérzetének közvetítésében játszanak szerepet” – mondja Kaj Fried, a kutatásban részt vevő szakember.
Az idegrendszer támasztószöveteihez tartozó fiatal sejtek a magzati fejlődés korai szakaszában elkülönülnek az idegektől. A sejtek ezután megváltoztatják az identitásukat, és a fogbél kötőszöveti sejtjeivé valamint fogképző sejtekké alakulnak, melyek később a fogzománc alatti kemény dentin előállításáért felelősek.
A felnőtt szervezetben való „fognövesztésre” még egy kicsit várnunk kell, azonban ez az újfajta tudományos ismeret fontos lépés lehet a technológia jövőbeli kiépítése felé.
„Nagyon jelentős tény, hogy az őssejtek az idegekben tetten érhetőek, és ez a felfedezés nem csak a fogászat szempontjából fontos. Kutatási eredményeinkből arra következtethetünk, hogy a szervezetet behálózó perifériás idegek kitűnő forrásai lehetnek az őssejteknek.
Ezekben a forrásokban az őssejtek kiválóan elválaszthatók az idegektől, így felhasználhatók a szervezet más szöveteinek gyógyításában és újraformálásában is” – teszi hozzá Igor Adameyko, a kutatás másik vezető szakembere.