A Birminghami Egyetem kutatói klinikai vizsgálatokkal támasztották alá, hogy a bevont szilícium-dioxid nanorészecskék nem csak a fogérzékenység kezelésében, hanem a fogszuvasodás öngyógyító folyamatában is a segítségünkre lehetnek.
A Journal of Dentistry fogászati szaklapban publikált tanulmányban sikerült bebizonyítani, hogy a szubmikron szilícium-dioxid (silica) részecskék a dentin csatornákon keresztül fontos kémiai anyagokat képesek szállítani a sérült fogak belsejébe.
Az apró részecskék számos anyaggal képesek összekapcsolódni, kezdve a fogszerkezetet felépítő kalcium-származékoktól a gyulladáscsökkentő antimikrobiális anyagokig.
Damien Walmsley professzor, a Birminghami Egyetem Fogászati Karának munkatársa a következőképpen magyarázza felfedezésüket:
„Fogaink dentinjében számos mikroszkopikus lyuk található, melyek az idegekig futó csatornák bejáratai. Amikor a fog külső zománcrétege megsérül, a csatornák szabaddá válása könnyen észrevehető.”
„Ha valami hideget iszunk, akkor a fog érzékenységét tapasztaljuk, hiszen ezek a csatornák közvetlenül az idegekhez és a fog lágyszöveteihez futnak.”
„Az volt a tervünk, hogy ugyanezeket a csatornákat olyan multifunkcionális anyagok szállításához használjuk, melyek segítenek orvosolni és visszaállítani a fogak eredeti szerkezetét, miközben védenek a további fertőzésektől, ami ha eljut a fogbélig, már visszafordíthatatlan károsodást okozhat.”
Ezen helyreállító anyagok célja, hogy megnöveljék a fogzománc és a dentin ásványi anyag tartalmát. A szilícium-dioxid részecskék magként funkcionálhatnak a további növekedéshez, végső soron a dentin csatornák lezárásához.
Korábbi kísérletek során a szakemberek olyan anyagokat használtak, mint a kalcium-fluorid vagy a karbonát-hidroxiapatit nanokristály és bioaktív üveg keveréke, de ezekkel csak részsikereket értek el, mert az említett anyagok nem voltak képesek bejutni a csatornák nyílásain, melyek mindössze 1-4 mikron szélességűek.
Éppen ezért a birminghami kutatócsoport előrelátóan olyan anyaggal vonta be a szubmikron szilícium-dioxid részecskéket, melyek megakadályozták az anyag összetömörülését, elősegítve a csatornákon való bejutást.
Nagy felbontású, elektronmikroszkópos vizsgálatok során a kutatók olyan ígéretes jelekre bukkantak, melyek kiküszöbölhetik az összetömörülés korábbi problémáját.
Zoe Pikramenou professzor elmondta: „Ezek a szilícium-dioxid részecskék számtalan méretben érhetők el a nanométertől a szubmikronig, anélkül, hogy veszítenének porózus tulajdonságukból.”
„Ettől a tulajdonságtól válnak ideális tárolóvá a kalcium alapú anyagok számára, melyek képesek újjáépíteni a fogakat illetve az antibakteriális anyagok számára, melyek megvédik ezt a folyamatot.”
„Mindössze arra volt szükségünk, hogy megtaláljuk a helyes módját a bevonatozásuknak, így eljuttatva őket a célterületre. Rájöttünk, hogy a különböző bevonatok megváltoztatják az anyag fogfelszínnel való interakcióját.”
„Több különböző lehetőséget vizsgáltunk, hogy kiderüljön, melyik anyag képes a fogcsatornákon való leghatékonyabb bejutásra és sikerült azonosítanunk egy olyan hidrofób (víztaszító) felületkezelést, ami igazi reményt ad egy hatékony anyag kifejlesztéséhez.”
A következő lépés a bevonatok optimalizálása és a részecskék hatékonyságának vizsgálata, a végső cél pedig az, hogy sikerüljön egy olyan anyagot kifejleszteni, ami képes maximálisan megszüntetni a fogérzékenység miatti fájdalmat.