Kilépés a tartalomba 
Kisgyermekkorban a babák fizikai érzékelés útján fedezik fel a körülöttük lévő világot, éppen ezért egy bizonyos fejlődési szakaszban mindent a szájukba vesznek, amivel korábban még nem találkoztak. A cumizás és az ujjszopás természetes önnyugtató jelenségnek tekinthetők a gyermek első néhány életévében, öt éves kor fölött azonban érzelmi és szociális fejlődési problémára utalhatnak ezen viselkedésformák. Szerencsére a szülők aktívan segíthetik gyermeküket a nem kívánt szokás elhagyásában.
Az ujjszopás/cumizás lehetséges mellékhatásai
Hamarabb megnyugszanak és könnyebben, jobban alszanak a gyermekek cumival vagy az ujjaikat szopcsizva, ami egy ideig mind a szülőnek, mind pedig a gyermeknek előnyös lehet, azonban érdemes a fogak előtörése előtt elhagyni ezen szokásokat, hiszen a fejlődő fogazatra negatív hatással lehet a cumizás/ujjszopás, megnövelve a későbbi fogszabályozás szükségességének esélyét.
Amennyiben a gyermek teljes tejfogazata kifejlődött, azonban még mindig cumit használ vagy ujjait szopogatja, megnövekszik a középfülgyulladás kialakulásának valószínűsége is, mely egyes esetekben akár sebészi beavatkozást is igényelhet.
További hosszú távú mellékhatások:
- mélyharapás vagy „bulldog harapás”
- a szájpadlás deformitása, érzékenysége
- az állkapocs pozíciójának rendellenessége, mely akadályozhatja a helyes beszédet
- káros baktériumok bejuttatása a szájüregbe
- bőrkeményedés, köröm deformálódása az érintett ujjon
- közösségi problémák, kiközösítés
Hogyan segíthetünk gyermekünknek a cumizás/ujjszopás elhagyásában?
Óvodás korban becslések szerint a gyermekek harmada még szopcsizza az ujjait, otthon a szülő azonban sokat tehet a szokás elhagyásáért. Nem kell végletesen rossz dologként tekinteni ezekre a viselkedésformákra, azonban gyermekünk szellemi és fizikai egészsége érdekében érdemes idejében felhagyni azokkal.
Tippek:
- Ne szídjuk és büntessük gyermekünket az ujjszopásért/cumizásért, mert ettől szorongóvá válhatnak, amit még több a cumizással/ujjszopással tudnak enyhíteni!
- Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy miért ne szopcsizzák ujjaikat, magyarázzuk el a hosszú távú következményeket!
- Csökkentsük a stresszt gyermekünk életében, próbáljuk meg kideríteni, miért van szüksége az önnyugtatásra!
- Amikor ujjszopáson/cumizáson kapjuk gyermekünket, próbáljuk meg játékkal vagy énekkel elterelni a figyelmét!
- Jelöljünk ki számára olyan időszakokat, amikor kedvére cumizhat/szopcsizhatja az ujjait, ilyen például a lefekvés előtti időszak! Legyünk következetesek és ha nap közben azon kapjuk gyermekünket, hogy cumizik/szopcsizza az ujjait, tegyük szóvá!
- Jutalmazzuk gyermekünket, ha hajlandó felhagyni szokásával, amit így sikerként megélve az önbizalma is fokozódni fog!
- Ne a hibákat, hanem a sikereket hangsúlyozzuk!
- Szülői tapasztalatok szerint hatékony lehet, ha egy-egy kirándulás, nyaralás idején „véletlenül” otthon marad a cumi. Drasztikusnak tűnhet a módszer, mégis hamarabb megtöri gyermekünk szokását, mint a fokozatos leszokatási technikák.
- Mivel sok gyermeknél szorongás, bizonytalanságérzés okozza az ujjszopást, cumizást, próbáljunk nyugodt, megnyugtató légkört teremteni gyermekünk számára! Derítsük ki a viselkedésforma mögött húzódó okokat, így maga a szokás könnyebben elhagyható.