Kedves Fogorvos!

Ma nemrég az egyébként kedves, megbízható fogorvosomnál voltam, kértem egy időpontot mert már majdnem két hete kényelmetlenül éreztem magam a felső középső metszőfogaim miatt.
Igazából azt nem mondhatnám, hogy fájtak, inkább „sokk” alatt voltak, tudat alatt lehet kocogtattam őket sokszor. Semmire sem voltak érzékenyek, egyszerűen az érzés volt nagyon kényelmetlen.
Tudni illik, hogy egy vízszintesen nőtt bölcsességfogam van bal hátul, mely a fogsoromat eltolta, egy fogat kicsit befordított, így a harapásom nem szimmetrikus.
A fogorvosom azt mondta, hogy a stressz és a kocogtatás lesz a ludas, de a felső középső metszőfogaim éléből lecsiszol egy keveset, hogy egyenes legyen a felszín, majd az alsó oldalsó metszőfogaimból is a hegyes éleket lecsiszolja és így a kocogtatásból való sérülés legalább egy időre megszűnhet.
Tény, hogy ha egymásra rakom a két fogsorom (tehát az első fogaimat egymásra rakom) akkor az állkapcsom jobb irányba mozdul és természetellenesen áll a két fogsor egymáson.
Valójában ez nem a nyugalmi pozíciója, abban a felső fogaim az alsók elé kerülnek, nem érnek egymáshoz, az örlőkön viszont nem fekszik egyenletesen a két fogsor.
Véleményem szerint ha a bal első kisörlőmet alakítják másképp, akkor ha az alsó állkapcsomat előretolom (tehát az első metszőfogak egymásra kerülnek) sokkal egyenesebben állna a fogsorom és nem tolódna el jobbra.
Kérdésem:
Rendben van-e az, hogy a fogorvos belecsiszolt egy egyébként sérült és egy nem sérült zománcú fogba, majd elengedett minden nemű polír nélkül? Az élekbe és kicsit a hegyes rágófelületet egyengette ki, hogy ne kocogjanak egymáson.

Tisztelettel, Bence