Kilépés a tartalomba 
A magánrendelőjében ingyenesen hangfelvételeket sugárzó fogorvos nem valósít meg „nyilvánossághoz közvetítést” az uniós jog értelmében, ezért az ilyen sugárzás nem jogosítja díjazásra a hangfelvétel-előállítókat – mondta ki minapi ítéletében a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság.
Annak a szállodaüzemeltetőnek azonban, aki a szállodai szobákban hangfelvételeket sugároz, méltányos díjazást kell fizetnie az előállítók számára, és a tagállamok nem mentesíthetik a szállodaüzemeltetőt a díjfizetési kötelezettség alól – állapította meg ugyanez a taláros testület egy hasonló ügyet elbírálva.
A fogorvosi rendelővel kapcsolatos kérdés az olasz SCF jogkezelő szervezet és az olasz fogorvosi szövetség közötti vita nyomán landolt Luxembourgban.
A szerzői joggal jogi értelemben „szomszédosnak” mondott jogok – így például az előadóművészeket megillető jogok – szabályozási rendszerének alaptétele, hogy e jogok alapján akkor lehet a felhasználásért díjazást kérni, ha a valamilyen haszon reményében megvalósított műfelhasználás a nyilvánosságot célozta meg. Kulcskérdés tehát a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmának pontos értelmezése.
Az Európai Bíróság e vonatkozásban leszögezte, hogy a „nyilvánosság” kifejezés meghatározatlan számú lehetséges címzettet jelent, és viszonylag jelentős számú egyént foglal magában. A luxembourgi testület – hogy lehetőleg minden elképzelhető ellenvetést kizárjon – részletesen kifejtette: a fogorvosi rendelő várójában egyidejűleg jelen lévő személyek köre általában igen behatárolt.
„A fogorvos páciensei kizárólag abból a célból jelennek meg a fogorvosi rendelőben, hogy kezelésben részesüljenek, míg a hangfelvételek sugárzása nem tartozik szorosan hozzá a fogorvosi kezelés elvégzéséhez. Véletlenszerűen és akaratuktól függetlenül kapnak hozzáférést bizonyos hangfelvételekhez aszerint, hogy mikor érkeznek meg a rendelőbe, mennyi ideig várakoznak, és milyen kezelésben részesülnek. Ilyen feltételek mellett nem feltételezhető, hogy az átlagos fogorvosi pacientúra fogékony lenne a szóban forgó sugárzásra. Ennélfogva az ilyen sugárzás a hangfelvétel-előállítók számára nem keletkeztet jogot díjazásra”.
Egészen más a helyzet az Európai Bíróság szerint a szállodai sugárzás esetében. A PPL írországi jogkezelő arra hivatkozva kezdeményezte ezt az eljárást, hogy Írország megsértette az uniós jogot, amikor mentesítette a szállodaüzemeltetőket az írországi szállodai szobákban történő hangfelvétel-felhasználásért járó méltányos díjazás fizetése alól.
Az unió legfőbb bírói szerve ebben az ügyben a jogkezelőnek adott igazat.
„A szállodai vendégek meghatározatlan számú lehetséges címzetteknek minősülnek, mivel a vendégeknek a szállodai szolgáltatásokhoz való hozzáférése főszabály szerint az egyes vendégek egyéni döntésén alapul, és azt csak az adott szálloda fogadóképessége korlátozza” – olvasható az indoklásban, amely szerint a szállodai vendégek egyben „viszonylag jelentős számú személynek” is minősülnek, és ezért nyilvánosságnak tekintendők. A hangfelvételek sugárzásának ugyanakkor haszonszerző jellege van.
„A szállodaüzemeltető arra irányuló cselekménye ugyanis, hogy a sugárzott művet hozzáférhetővé tegye a vendégei számára, olyan kiegészítő szolgáltatásnyújtásnak tekintendő, amely hatással van a szálloda kategória-besorolására, és ezáltal a szobák árára” – érvelt az Európai Bíróság. Az ítélet szerint az ilyen szállodaüzemeltető olyan felhasználónak minősül, aki az uniós jog értelmében a nyilvánossághoz közvetíti a sugárzott hangfelvételeket, és ezért köteles méltányos díjat fizetni a sugárzott hangfelvételek közvetítéséért.
Forrás: MTI