Noha az üvegionomer fogtömések megítélése igen változatos, a johannesburgi Wits Egyetem kutatói szerint a magas viszkozitású tömések nem rosszabbak, mint az amalgám – legalábbis megfelelő részletességű tanulmány ezt eddig még nem támasztotta alá. Mindez megkérdőjelezheti az ezüst alapú amalgámtömések évtizedes uralmát a fogászatban és megdőlhet a teória, miszerint az amalgámtömések jobbak és tartósabbak, mint az üvegionomer tömések.
A PLOS one internetes szaklap hasábjain publikált anyag szerzője Dr. Steffen Mickenautsch és Veerasamy Yengopal professzor, a SYSTEM Initiative munkatársai.
Megfigyeléseik szerint már évtizedek óta erős bírálatok érik azokat a szakembereket, akik magas terhelésű hátsó rágófogak esetében nem amalgám, hanem üvegionomer vagy kompozit tömést használnak, mondván utóbbiak nem elég erős anyagok, hogy tartósan elviseljék a rágás közben fellépő erőhatásokat.
Dr. Mickenautsch és Yengopal professzor szerint erre a megállapításra nincsen semmiféle tudományos bizonyíték. Hogy felbecsüljék milyen tudományos adatok állnak rendelkezésre, a kutatók szisztematikus vizsgálat alá vetettek véletlenszerűen kiválasztott kontrollvizsgálatokat és epidemiológiai tanulmányokat.
A szisztematikus vizsgálathoz 17 globális és regionális adatbázist, nyílt hozzáférésű folyóiratokat és a szürke irodalmat hívták segítségül. A globális források mellett a kutatók felhasználtak európai, afrikai, indiai, észak-amerikai, latin-amerikai és kínai tanulmányokat is.
Összesen 38 vizsgálatot fogadtak el bizonyítékként, melyben több mint 10 000 behelyezett fogtömést vizsgáltak. Eredményeik szerint az új generációs magas viszkozitású üvegionomer fogtömések nem rosszabbak, mint az amalgámtömések, ugyanis statisztikailag semmiféle jelentős különbség nem mutatkozik a két tömőanyag között.
Az összehasonlítás során 1-6 éves időtartamban vizsgálták a fogtömések megrongálódását.
Dr. Mickenautsch elmondta: „A SYSTEM epidemiológiai tanulmánya alátámasztotta, hogy az üvegionomer tömések negatív megítélése helytelen statisztikai összehasonlítások eredménye. Ilyen módszer a még mindig gyakori naív–indirekt összehasonlítás, ami ellenőrizetlen klinikai tanulmányokból ered.”
„Leegyszerűsítve a dolgot, a hagyományos vita, ami az üvegionomer tömések használatát övezi a modern fogászatban olyan téves elképzeléseken alapul, melyek össze nem függő klinikai tanulmányok eredményeit vetik össze. Ezek a klinikai vizsgálatok eltérő körülmények között, különböző páciens csoportokkal készültek, mégis direkt összehasonlítással.”
A magas viszkozitású üvegionomer tömések nem igényelnek fúróval előkészített makroretenciót, ami a páciens számára sokkal előnyösebb. Ráadásul az üvegionomer tömések csökkentik az újbóli tömések szükségességének esélyét, hiszen a hibás tömést nem szükséges eltávolítani a fogból ahhoz, hogy javítható legyen.
Az új tanulmány szerint tehát a magas viszkozitású üvegionomer tömések az amalgám töméssekkel szemben kiváló alternatívát jelentenek a magas terhelésű rágófogak esetében is.