Kilépés a tartalomba 
A szülők gyakran félnek, hogy ha a gyermekük szopja az ujját, akkor elálló fogai lesznek, ami vagy tartósan befolyásolja a külsejét vagy a rendellenesség korrigálásaként fogszabályozást kell végeztetniük. A svéd Örebro Egyetem legfrissebb kutatási anyaga szerint ez a gyakran előforduló szokás nem is olyan káros a fogazatra, mint azt korábban gondoltuk.
A tanulmány nem csak a harapási rendellenességek gyakoriságát, korrekcióját vagy újonnani kialakulását vizsgálta, hanem elemezte az allergiák, légzési nehézségek és az ujjszopás hatását is a fogazati rendellenességekhez kapcsolódóan.
Összesen 227 gyermekből álló csoport adatait követték nyomon, egészen a tejfogak kibújásától a maradófog váltásáig. Hogy megvizsgálják a harapási rendellenességeket és a fogszabályozás szükségességét, a résztvevőkön három különböző életkorban (3, 7 és 11.5 évesen) végezték el a klinikai vizsgálatokat.
Az esetleges allergiákkal, légzési nehézségekkel és ujjszopással kapcsolatos adatokat a szakemberek kérdőívek és fogászati kartonok segítségével gyűjtötték be.
Sajnos igen sok gyermeknél (71%) tapasztaltak valamilyen harapási rendellenességet, ami sok esetben fogszabályzó viselését indokolta. Az is kiderült azonban, hogy a fogazati probléma ugyanolyan gyakran fordult elő 3 éves életkorban, mint 11.5 évesen.
Fogváltás idején igen nagy számban jelentkeztek újonnan kialakuló harapási rendellenességek és önkorrekciós folyamatok is.
Míg a tejfogazatban jelentkező nyitott harapás, szagittális és egyoldalú rendellenesség a fogváltás után magától korrigálódott (önkorrekció), addig a mélyharapás, a kontaktpont elmozdulás és a fogak közötti rések pont a fogváltás után alakultak ki.
Ráadásul a korábban elterjedt ujjszopás és elülső nyitott harapás közötti kapcsolatot sem sikerült bizonyítani, a gyermekeknél ugyanis jellemzően 11.5 évesen jelentkezett először nyitott harapás, míg 3 és 7 éves korban nem volt tapasztalható ilyen jellegű rendellenesség.
A szerzők szerint mindez arra enged következtetni, hogy a kisgyermekkori ujjszopás egyáltalán nem vagy csak minimálisan befolyásolja a maradófogazatot.
Annak mindenesetre nagyobb lehet a jelentősége, hogy milyen életkorban maradt abba az ujjszopás. Ahogyan az korábban is feltételezhető volt, minél tovább áll fent az ujjszopás, a rossz szokásnak annál nagyobb mértékben lesz hatása a maradófogak elhelyezkedésére.
Mindez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha a gyermek 5-6 éves kora után is folytatja az ujjszopást, amikor vegyes fogazattal vagy korai maradófogazattal rendelkezik, akkor kell nagyobb eséllyel számolni a harapási rendellenességek kialakulásával.
A tanulmány további részletei az Angle Orthodontist szaklap 2015. április 13-án megjelent számában olvasható.