Kilépés a tartalomba 
Statisztikák szerint a szorongásos zavarok minden 6. felnőttnél jelentkeznek valamilyen formában. Ezek közül a legismertebbek a pánikbetegség, a poszttraumás stressz szindróma, a kényszerbetegségek és a szociális fóbia. Egy új kutatási anyag szerint a közösségi helyzetekben átélt szorongás megnöveli a bruxizmus vagy fogcsikorgatás kialakulásának esélyét, ami a fogak kopásához, repedéséhez és állkapocsfájdalomhoz vezet.
A Journal of Oral Rehabilitations szaklapban publikált kutatási anyagot a Tel Aviv-i Egyetem munkatársai állították össze. Megfigyeléseik szerint a szociális helyzetekben átélt szorongás megnöveli a fogcsikorgatás (bruxizmus) kialakulásának esélyét, ami maradandó kárt tehet a fogakban.
„Bár a szorongásos zavar nem fogászati probléma, mégis fogászati panaszok kialakulásához vezethet” – mondja Dr. Ephraim Winocur, a Tel Aviv-i Egyetem Fogászati Karának munkatársa. „Ha ezzel tisztában vagyunk, tudatosabban kezelhetjük a problémát. Míg a pszichológusok azonosíthatják a betegek hajlamát a fogcsikorgatásra, addig a fogászati szakemberek már céltudatosan kezelhetik a panaszokat.”
A kutatásba összesen 75, 30-as éveikben járó felnőttet vontak be, férfiakat és nőket vegyesen. A vizsgált alanyok közül 40-en valamilyen szorongásos zavartól szenvedtek, megnövekedett félelemérzettel bizonyos szociális szituációkban. A szorongásos tünetektől szenvedő csoport kevesebb, mint fele szedett antidepresszáns gyógyszereket (SSRI).
Ezzel szemben a 35 főből álló kontrollcsoportnál egyáltalán nem tapasztaltak szorongásos zavarokat. Mind a 75 fő pszichés és fogászati ellenőrzésen esett át, utóbbinál vizsgálták a bruxizmus jeleit, de olyan szokásokat is kerestek, melyek megnövelik a fogcsikorgatás kialakulásának esélyét – ilyen a rágózás, a körömrágás vagy az állkapocs folyamatos mozgatása.
Habár korábban az antidepresszáns gyógyszereket összefüggésbe hozták a fogcsikorgatással, jelen tanulmány nem talált összefüggést közöttük.
A szorongásos zavaroktól szenvedő betegek 42,1 százalékánál, míg a kontrollcsoport 28,6 százalékánál volt megfigyelhető közepes-súlyos fogkopás. Az állkapocs folyamatos mozgatása a szorongásos betegek 32,5 százalékára volt jellemző, míg a kontrollcsoportnál ez az érték 12,1 százalék volt.
A nappali vagy éber fogcsikorgatás hozta az egyik legélesebb különbözőséget: a szorongásos zavaroktól szenvedő csoport 42,5%-a nap közben is csikorgatja a fogait, míg ez a kontrollcsoport csupán 3%-ára volt jellemző.
„A közösségi helyzetekben szorongóknál az emberi érintkezés szinte minden esetben szükséges a fogcsikorgatás jelentkezéséhez” – mondja Dr. Winocur. „A szorongásos zavarok kezelésével a bruxizmust is kezelhetjük.”
A fogcsikorgatástól szenvedő betegeknél nagyon fontos a fogak védelme, amire kiváló megoldást jelentenek az éjszakai fogvédők, melyek meggátolják a fogak kopását vagy törését.