Kilépés a tartalomba 
Bár évente több tízezer fogorvostan hallgató végez Indiában, az egy főre jutó fogorvosok száma így is elkeserítően alacsony az országban. A szegényebb, vidéki régiókban nem csak, hogy nincsen elég fogorvos, de az emberek anyagilag sem tudják finanszírozni az ellátást. A fogorvoshiányra és a rengeteg panaszos betegre szokatlan megoldást talált egy indiai férfi: fogorvosi rendelőjét kivitte az utcára.
Meg kell hagyni, a steril fogorvosi környezethez szokott elménk kissé elszörnyed az utcán berendezett vagy inkább kipakolt fogorvosi ellátóegység láttán: egy bőrönd tele fogpótlásokkal és műfogakkal meg egy szimpla műanyag fólia, amin orvos és beteg egymással szemben helyet foglalhatnak. Persze mindennek megvan a sajátos bája: nincsen fogorvosi szék vagy rideg lámpafény és a precízen elrendezett fogorvosi eszközök sem fogják a frászt hozni a betegekre. Barátságos, hívogató környezet.
A sterilitás értelemszerűen hiányzik a mozgó fogászat minden részletéből, az ember nem is tudja, miért aggódjon jobban: az utcán porosodó eszközöktől és fogpótlásoktól vagy a puszta kézzel szájba nyúló szakembertől.
A helyzet borzalma és komikussága mellett érdemes megértést tanúsítanunk az utcai fogorvos és betegei iránt, hiszen az indiai városokban egy fogorvosra 10 000 beteg jut, míg a falvakban ez az arány 1:150 000-hez. A páciensek többsége csak fájdalmak esetén megy fogorvoshoz, hiszen biztosítással nem rendelkezik, így mindenért fizetnie kell. Utókezelésre nem járnak a betegek, megfelelő szájápolásra pedig a többségnek nincsen lehetősége.