Kilépés a tartalomba 
Olasz kutatók munkájának eredményeként immáron nem csak azt tudhattuk meg, hogy a fogászat milyen ősi szakma, de arra is fény derült, elődeink nem csak kifúrták fogaikat, de be is tömték azokat – így enyhítve a gyulladás, sérülés okozta fájdalmat.
Federico Bernardini és Claudio Tuniz vezette azt a több nemzetközi intézmény szakembereit összefogó kutatást, mely alapján azt feltételezhetjük, elődeink méhviasszal igyekezték enyhíteni fogfájásos panaszaikat.
A mai Szlovénia területén feltárt lelethez tartozó fogon olyan vízszintes repedések figyelhetők meg, melyek nem csak a zománc, de a dentin mélyebb rétegeit is érintették, így nem csoda, ha az egyénnek fájdalmat okozott a sérült fog. Ezeket az apró repedéseket a méhviasz nagyszerűen kitöltötte, melyből több réteg is található az ősi fogban – támasztja alá a kutatás. A fogak kopását és repedését feltételezhetően a többnyire nők által végzett tevékenységek idézhették elő, például a szövés.
Ami azonban egészen biztos, hogy ez a legősibb európai lelet, ami bizonyítja a fogászat korai létezését, világviszonylatban ennél régebbinek csak a mai Nyugat-Pakisztán területén kiásott lelet bizonyult.