Kilépés a tartalomba 
A diabétesz negatívan befolyásolja a szájüreg baktériumállományának összetételét, megnövelve a kórokozók (patogének) számát. A Pennsylvania Egyetem kutatói klinikai vizsgálatokkal támasztották alá, hogy a szájüreg mikrobiómájának ilyen irányú változása megnöveli a gyulladásra való hajlamot és elősegíti a fogágybetegség okozta csontveszteség kialakulását is.
„Mostanáig nem volt rá konkrét bizonyítékunk, hogy a cukorbetegség hatással van a szájüreg mikrobiómájára” – mondja Dana Graves, a Pennsylvania Egyetem Fogászati Karának munkatársa, a tanulmány vezető szerzője, hozzátéve, hogy a témában korábban rendelkezésre álló kutatási anyagok nem voltak elég pontosak.
Négy évvel ezelőtt az Európai Parodontológiai Társaság és az Amerikai Parodontológiai Akadémia közös riportot adott közzé, melyben kifejtik, nincsen döntő bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a cukorbetegség közvetlen kapcsolatban állna a szájüreg mikrobiómájának változásaival.
Graves és kollégái azonban szkeptikusak maradtak a kijelentést illetően és eldöntötték, hogy megpróbálnak pontos választ adni a kérdésre, méghozzá 2-es típusú cukorbeteg egerek segítségével.
„Az volt az érvem, hogy még nem készült megfelelő tanulmány, épp ezért eldöntöttem, hogy mi fogjuk elkészíteni ezt a tanulmányt” – mondja Graves, aki világszerte több egyetemi kollégáját vonta be a kutatásba.
A szakértők először megpróbálták meghatározni a cukorbeteg egerek szájüregi baktériumállományának összetételét, miközben egészséges egereket használtak kontrollcsoportként.
A magas vércukorszinttől, azaz hiperglikémiától szenvedő egerek szájüregi baktériumállománya a betegség kialakulása előtt hasonló volt, mint egészséges társaiknak.
A hiperglikémia kialakulását követően azonban mikrobiómájuk eltéréseket kezdett mutatni a normális értékekhez képest, kevésbé változatos összetételű baktériumállományt hozva létre.
A baktériumösszetétel megváltozása miatt a diabéteszes egereknél fogágybetegség is kifejlődött, ami a fogakat megtámasztó csontállomány pusztulásához vezetett illetve megemelkedett az IL-17-es jeladó molekula szintje a szervezetben, ami a gyulladásos reakciókkal és az immunválasszal hozható összefüggésbe. (Ugyanezek a tünetek fogágybetegség esetén az embereknél is megfigyelhetők.)
Az eredmények alátámasztják a szájüregi mikrobióma összetétele és a fogágybetegség kialakulása közötti összefüggést, de nem szolgáltatnak bizonyítékkal arra, hogy a baktériumállomány változása felelős-e a fogágybetegség kialakulásáért.
Ennek bizonyítása érdekében a kutatók a diabéteszes egerekből mikroorganizmusokat helyeztek át olyan egészséges egerekbe, akiket úgy neveltek fel, hogy korábban nem találkoztak egyetlen kórokozóval sem.
A mikrobióma-átültetésen átesett egereknél csakhamar kialakult a csontveszteség. Mikro-CT felvételek bizonyították, hogy az átültetett baktériumokkal rendelkező egereknél 42 százalékkal csökkent a csontállomány mennyisége, normál társaikhoz képest. A gyulladás markerei szintén jelentkeztek.
„Képesek voltunk átültetni a gyors csontveszteség karakterisztikáját a cukorbeteg csoportból az egészséges csoportba pusztán azzal, hogy áthelyeztük a szájüregi baktériumállományt” – mondja Graves.
Miután bebizonyosodott, hogy a mikrobióma felelős lehet a fogágybetegség kialakulásáért, Graves és kollégái tudni akarták, pontosan mi okozza a jelenséget. Mivel feltételezték, hogy a gyulladásért felelős citokinek, különösen az IL-17 szerepet játszik a folyamatban, a kutatók ezúttal a cukorbeteg donorokat anti-IL-17 antitesttel kezelték a baktérium-transzplantáció előtt.
Azok az egerek, akik a kezelt cukorbeteg donoroktól kapták a baktériumokat, sokkal enyhébb csontveszteséget produkáltak, mint azok az egerek, akik kezeletlen egerektől kapták a mikrobióma-átültetést.
Az eredmények „kétségtelenül bebizonyították”, hogy a cukorbetegség által a szájüreg baktériumállományában okozott változások olyan gyulladásos folyamatokat indítanak be, melyek fogágybetegség esetén felerősítik a csontveszteséget.
Habár az IL-17-es kezelés hatékonyan csökkentette a csontveszteséget az egereknél, valószínűtlen, hogy használható terápiás stratégia lenne az embereknél, hiszen az IL-17 kulcsfontosságú szerepet játszik az immunvédelemben.
Graves ugyanakkor megjegyzi, hogy vizsgálataik rávilágítanak a szájhigiénia és a vércukorszint kontrollálásának fontosságára.
„Jóllehet a diabétesz mutatja az egyik legközelebbi kapcsolatot a fogágybetegségekkel, a kockázat jelentésen csökkenthető megfelelő glikémiás kontrollal, a jó szájhigiénia pedig még tovább csökkenti a kockázatot”- zárja értekezését a tanulmány szerzője.