Szájüregi ciszták – Típusok, tünetek, kezelés

A szájüregi ciszták olyan, általában folyadékkal vagy kenőcsös anyaggal teli, kötőszövetes tokkal körülvett tömlők, melyek gyakran nem okoznak fájdalmat és az esetek többségében jóindulatúak. A szájüregen belül elhelyezkedhetnek az állcsontban és a lágyrészekben is.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egységesen, az alábbi csoportok szerint osztályozza a szájüregi cisztákat:

I. ÁLLCSONTCISZTÁK

A.) Fejlődési zavar eredetű ciszták:

ODONTOGÉN CISZTÁK:

– radicularis cysta
– follicularis cysta
– primordialis cysta
– parodontalis cysta
– keratocysta

NEM ODONTOGÉN CISZTÁK:

– canalis incisivus cysta
– globulomaxillaris cysta
– cysta medana palati et mandibulae.

B.) Gyulladásos eredetű ciszták

– radicularis cysta
– parodontalis cysta

C.) Nem neoplasticus csontcysták (pseudocysták):

– traumás csontcysta
– aneurysmás csontcysta
– idiopathiás csontcysta

II. LÁGYRÉSZCYSTÁK

– arcüreg nyálkahártyacysták
– dermoid cysták
– nasolabialis cysták
– nyaki cysták
– nyálmirigycysták

 

I. ÁLLCSONTCISZTÁK

Az állcsontciszták a felső vagy alsó állcsontban kialakuló, általában folyamatosan növekvő ciszták. Attól függően, hogy a cisztát körülvevő tömlő milyen sejtekből épül fel, megkülönböztetünk odontogén (fog eredetű) és nem odontogén (a fogrendszertől független) cisztákat illetve gyulladás következtében kialakuló cisztákat.

Amennyiben a ciszta folyamatosan növekszik, nyomást gyakorolhat a csontállományra, ami ennek következtében felszívódhat, elvékonyodhat, ritkán megsérülhet, el is törhet.

A ciszták gyakran fájdalommentesek, jellemzőbb, hogy az arc eltorzulása, a fogak helyzetének megváltozása vagy egy véletlen röntgenfelvétel miatt derül ki az állcsontciszta jelenléte.

AZ ÁLLCSONTCISZTÁK FAJTÁI

1.) ODONTOGÉN CISZTÁK

RADICULARIS CYSTA: a leggyakrabban előforduló ciszta, általában fertőzés következtében alakul ki – hátterében általában fogszuvasodás és a fogbél gyulladása áll. A hámsejtek burjánzását és a ciszta kialakulását az elhúzódó gyulladás indítja be.

FOLLICULARIS CYSTA: a második leggyakoribb szájüregi ciszta. Általában egy retencióban maradt (elő nem tört) fog teljes kifejlődése után a zománchámból képződik. A ciszta ürege ilyenkor körülveszi a fog koronáját. Gyakran alakul ki az alsó bölcsességfogon vagy a felső szemfogon. Olykor nagy kiterjedése miatt deformálhatja az arcot.

PRIMORDIALIS CYSTA: ritkán előforduló ciszta, megjelenhet egy fog helyén vagy számfeletti fogcsírából is. Feltételezhetően már gyermekkorban is jelen van, azonban csak lassan fejlődik, mérete kicsi, ezért gyakran csak 20-30 éves kor körül diagnosztizálják először. Fájdalmat nem okoz, kivéve, ha elfertőződik. Elhelyezkedhet a fog gyökere alatt, a gyökerek között illetve a fogmederben.

PARODONTALIS CYSTA: ritka jelenség, hasonló a radicularis cisztához, azonban elhelyezkedésében más, általában fogágygyulladás következménye.

KERATOCYSTA: ritka, jóindulatú fejlődési rendellenesség, általában az alsó állcsontot érinti, sok esetben az alsó bölcsességfog körül vagy más beékelődött, impaktált fog környezetében helyezkedik el. Gyakran marad tünetmentes, kivéve, ha az arc dagadása külsőleg is jelzi a problémát.

 

2.) NEM ODONTOGÉN CISZTÁK

CANALIS INCISIVUS CYSTA: a leggyakoribb, nem fog eredetű ciszta, feltételezhetően a canalis incisivus (a felső metszőfogak mögött az orrüreget a szájüreggel összekötő csatorna) hámjából fejlődik. A röntgenfelvételen általában a felső állcsont középső területén látható, gyakran éles szélű csontritkulás kíséretében.

CYSTA GLOBULOMAXILLARIS: a felső állcsont fogmedernyúlványában helyezkedik el, a felső kismetszőfog és szemfog között. Gyakran tünetmentes.

CYSTA MEDIANA PALATI ET MANDIBULAE: érintheti az alsó és a felső állcsontot is, általában a középvonalban helyezkedik el.

 

3.) CSONTCISZTÁK

TRAUMÁS CSONTCYSTA: hámbélés nélkül alakul ki, általában az alsó állcsontban, főként trauma, sérülés, vérömleny helyén. A körülötte lévő fogak épek.

ANEURYSMÁS CSONTCYSTA: ismeretlen eredetű, szintén hámbélés nélkül kialakuló ciszta, főleg az őrlőfogak környékén jelentkezik, általában fiatal korban.

IDIOPATHIÁS CSONTCYSTA: fejlődési rendellenesség miatt kialakuló álciszta, nem hajlamos a növekedésre, ezért statikus cisztának is nevezik. Kezelést nem igényel.

 

AZ ÁLLCSONTCISZTA TÜNETE, DIAGNÓZISA

Az állcsontciszták az alábbi tüneteket okozhatják:

– fogak helyzetének megváltozása,
– arcduzzanat (feszes, gyakran lüktető),
– gyulladás esetén láz, nyirokcsomó duzzanat.

Az állcsontciszták egyértelmű diagnózisához röntgen vagy CT felvétel készítése szükséges, mellyel az alábbi tünetek észlelhetők:

– az érintett területen csontfelszívódás,
– élesen körülhatárolt, sötét terület,
– gyökérfelszívódás,
– arcüreg nyílásának beszűkülése,
– szomszédos fogak eltolódása.

 

AZ ÁLLCSONTCISZTÁK KEZELÉSE

Az állcsontban jelentkező ciszták eltérő kezelést igényelhetnek, főként kiterjedésük határozza meg a pontos kezelési tervet, tekintettel kell lenni a szomszédos szövetek és a csontállomány épségére is. Leggyakrabban a ciszta megnyitása segít a felgyülemlett folyadék elvezetésében, így a nyomás megszűnik és a ciszta visszahúzódik.

 

II. LÁGYRÉSZCISZTÁK

Lágyrészciszták kialakulhatnak az ajkakon, a nyálmirigyek környékén (pl. nyelv alatt), a szájfenéken, a nyakon illetve az arc belső felén, de nem ritka, hogy nyelv- vagy ajakpiercingek környékén jelentkeznek.

A lágyrészciszták általában feszes, lüktető duzzanatokként jelentkeznek, melyek azonban fájdalommentesek.

 

A LÁGYRÉSZCISZTÁK TÍPUSAI

 

ARCÜREG NYÁLKHATÁRTYA CISZTÁK: az arcüreg nyálkahártyájánál található mirigyek kivezetőcsöveinek elzáródása miatt alakulnak ki.

DERMOID CISZTÁK: fejlődési zavar miatt kialakuló ciszta, ami jelentkezhet a szájfenéken, a nyelv alatti területen vagy a nyakon is. A nyelv alatti nagy méretű ciszta akadályozhatja a beszédet és evést és nyelést.

NASOLABIALIS CISZTÁK: az orrszárny alatt, a felső ajkak területénél kialakuló ciszták. Ritkán fordulnak elő, 30-50 éves korban észlelhető, nőknél gyakrabban.

NYAKI CISZTÁK: egyes típusai kialakulhatnak már gyermekkorban, más fajták később, 20-30 éves kor között jelentkeznek. Kialakulásukat okozhatja valamilyen fertőzés is. A csomók általában fájdalmatlanok, bár fertőződés esetén akár fájdalmassá is válhatnak.

NYÁLMIRIGY CISZTÁK:  az alsó ajkakon vagy a szájfenéken jelentkezik, hátterében a nyálmirigy kivezetőcsöveinek károsodása, elzáródása állhat, de okozhatja valamilyen sérülés is.

 

A LÁGYRÉSZCISZTÁK DIAGNÓZISA

A lágyrészciszták diagnózisához szükség lehet ultrahang felvételre, műtét esetén röntgen vagy CT, esetleg MR felvétel készítésére.

 

A LÁGYRÉSZCISZTÁK KEZELÉSE

A lágyrészcisztákat általában műtéti úton távolítják el, a pontos kezelési terv felállításához szakorvos véleményezése szükséges.