Aki próbálta már valaha átgondolni, hogy gyermekének a cumizás vagy az ujjszopás árt-e többet, az vélhetően tudja, hogy töménytelen információ áll a rendelkezésünkre, kezdve a szakmai irányelvektől egészen a fórumokon megosztott tapasztalatcserékig. Összegyűjtöttük, melyek a legtöbbet emlegetett érvek és ellenérvek, valamint utánajártunk annak is, a szakmai szervezetek manapság hogyan ítélik meg a cumizás és ujjszopás kérdését.
CUMIZÁS ÉS UJJSZOPÁS – VAN, AMI KÖZÖS BENNÜK
A cumizás és az ujjszopás kérdésének vizsgálatát máris néhány szakmai irányelvvel kell indítanunk: az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) és az Amerikai Fogászati Egyesület (ADA) világosan kijelenti, hogy az ujj vagy más tárgyak (cumi, cümisüveg) szopása a gyermekeknél teljesen természetes jelenség, ami már az anyaméhben elkezdődik, hiszen a magzat gyakran veszi a szájába az ujját és szopogatja azt a méhen belül is.
A gyermekek születésüket követően szinte azonnal elkezdhetik az ujjszopást vagy a cumizást (utóbbihoz nyilván a mi segítségünk is kell) és normál esetben 2-4 éves kor között maguktól leszoknak róla, sőt, van olyan gyermek, aki még hamarabb, az anyatejes táplálás befejezését követően. Általában ha a gyermekek közösségbe kerülnek (bölcsődébe, óvodába), a kortársak hatására hamar felhagynak a szopcsizással.
Az ADA szerint amennyiben 4 éves koráig nem sikerül a gyermeknek leszokni a cumizásról vagy az ujjszopásról, akkor vélhetően megszállott (kompulzív) viselkedésformával van dolgunk, ez esetben már a szülőnek kell segítséget nyújtani a leszokásban, hogy megakadályozza a nem kívánatos szájüregi panaszok kialakulását.
Az AAP azt is hozzáteszi, minden szopcsizással kapcsolatos cselekvés nyugtatja a gyermeket és növeli a biztonságérzetét. Egy 2009-es tanulmány szerint nem csak a gyermekek idegességét és fáradtságérzetét csökkenti a szopcsizás, hanem fájdalomcsillapító hatással is bír, ráadásul a megfigyelések szerint a cumizó/ujjszopó gyermekek kevesebb időt töltenek a korházban, ha valamilyen kezelésre szorulnak.
A gyakorlatban szinte teljesen mindegy, hogy a szülő mit szeretne, a gyermek maga fogja eldönteni, hogy van-e szüksége cumira vagy fogja-e szopni az ujját. Erőszakosan természetesen nem szabad sem rászokatni, sem pedig tiltani a szopcsizás különböző formáit.
CUMIZÁS
Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint a cumizással a gyermek születése utáni első hónapban érdemes várni, ilyenkor alakul ki ugyanis a gyermek anyatejjel történő táplálásának rendszere. Ha egyből cumiztatjuk az újszülöttet, akkor az késleltetheti az anyatejes táplálás gördülékenységét, rendszerességét.
Önmagában az, hogy a gyermekünk cumizik, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az ujját is szopni fogja. Meg kell próbálnunk a cumizást kizárólag a nap közbeni és éjszakai alvások idejére korlátozni, 6 hónapos kor után pedig érdemes elkezdeni a leszoktatást.
Érvek:
– az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia hivatalos közleménye szerint az elalvás előtti cumizás csökkenti a bölcsőhalál kockázatát,
– a cumi könnyebben elvehető a gyermektől, így nagyobb a szülő kontrollja, mint az ujjszopás esetében,
– a speciális „fogszabályzós” cumik kialakításuknál fogva nem terhelik a szájpadlást, így kisebb a deformitás kialakulásának esélye,
– az első 6 hónapban a cumizás kifejezetten hasznos lehet, feltéve, hogy nem túl gyakori és nem befolyásolja az anyatejes táplálást.
Ellenérvek:
– a cumizás növeli a fülfertőzés kockázatát; ha gyermekünk gyakran szenved fül-, orrjárat- vagy garatfertőzéstől, érdemes mielőbb leszoktatni a cumizásról,
– a cumizást könnyen ráerőltetheti a szülő a gyermekre azzal, ha nem csak alváskor adja neki oda, hanem minden helyzetben ezzel próbálja megnyugtatni, esetleg azonnal visszaadja neki, ha kiesik a gyermek szájából,
– a ruhára rögzített cumik balesetveszélyesek lehetnek, ha a gyermek szülői felügyelet nélkül marad,
– ha éjszaka kiesik a gyermek szájából a cumi, akkor felkel rá és sírással jelzi,
– a cumin lévő kórokozók növelik a betegségek kialakulásának kockázatát, ezért mindig tiszta cumit adjunk a babáknak.
UJJSZOPÁS
Az ujjszopást a gyermekek maguk kezdik el és egy bizonyos életkorig teljesen természetes jelenségről beszélhetünk. Az Amerikai Fogászati Egyesület álláspontja szerint mivel az ujjszopás megnyugtatja a gyermekeket, sokszor ezzel segítik magukat álomba szenderedni, és ez a szokás egészen 2-4 éves korig megmaradhat.
A 4 éves koron túl elhúzódó ujjszopás már befolyásolhatja a szájüreg formálódását, a fogak elhelyezkedését és a szájpadlás ívét. A legtöbb probléma akkor alakul ki, amikor a gyermek túl erősen szívja az ujját. Ha erős csattanó hangot hallunk, amikor a gyermek kihúzza az ujját a szájából, akkor túl erősen szívja az ujját, ami negatív következményekkel járhat.
Az ujjszopás gyakran szeparáció, a szülök távollétének következménye, gyakran akkor alakul ki, amikor a gyermek idegenek közé, ismeretlen környezetbe kerül.
Érvek:
– a gyermek már újszülöttként megtalálja a saját ujját, így egészen hamar képes megnyugtatni önmagát,
– a gyermek éjszaka sem kel fel rá, ha kiesik az ujja a szájából.
Ellenérvek:
– a gyermek nagyon sok baktériumot juttathat a szervezetébe az ujjszopás által,
– nehezebb az ujjszopást felügyelni és kontrollálni,
– tovább elhúzódhat az ujjszopás, nehezebb róla leszoktatni gyermekünket,
– mostanáig egyetlen kutatási eredmény sem támasztotta alá, hogy az ujjszopás segítené a bölcsőhalál megelőzését.
Mindent összevetve azt gondolhatnánk, hogy több kényelmetlenségünk származhat a cumizásból és az ujjszopásból, mint amennyi előnyünk, azonban nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy ez gyermekünk természetes reflexe, amit nem szabad csak azért elnyomnunk, hogy a későbbi kellemetlenségektől megóvjuk magunkat. Arról nem is beszélve, hogy az elalvás előtti cumizás a legtöbb szakmai szervezet szerint segíti a bölcsőhalál megelőzését az első 6 hónapban, így nem is lehet kérdés, hogy engednünk kell-e a cumizást a gyermekeinknek – persze csak akkor, ha igénylik.