8 biztos tipp ujjszopás ellen – Segítsük gyermekünket!

Az ujjszopás néhány hónapos kortól egészen óvodás vagy kisiskolás koráig elkísérheti gyermekünket, pedig érdemes minél előbb leszoktatni róla. Az ujjak állandó szájba vétele ugyanis negatívan befolyásolja a fogak fejlődését és olykor súlyos, csak hosszú évek alatt korrigálható nyomot hagy gyermekünk állcsontján és fogazatán.

Az ujjszopás, mint mindennapos cselekedet már a babák néhány hónapos korában kialakulhat, általában így altatják el és nyugtatják meg magukat vagy egyszerűen csak örömet okoz nekik. Az ujjszopás alapvetően nincs negatív hatással általános fejlődésükre vagy beszédkészségük előrehaladására.

Amikor azonban az ujjszopás megszállott (kompulzív) cselekvéssé válik, ideje a szülőnek közbelépni. Ilyenkor a gyermek már rögeszmésen használja az ujjszopást, csak ezzel képes megnyugodni, levezetni feszültségét. Ha az ujjszopás miatt a szülő rászól a gyermekre, az idegessé válik, esetleg elbújik, hogy titokban folytathassa cselekvését.

Normál esetben a gyermekek 2 és 4 éves koruk között már más mintákat kezdenek el követni – ilyen például a beszéd – ami miatt felhagynak az ujjszopással. Néhány gyermeknek azonban jóval nehezebb elhagyni ezt a rossz beidegződést, ami sajnos számos fogászati panasz kialakulásához vezethet:

– nyitott harapás alakul ki (az alsó és felső fogsor nem záródik megfelelően)
– beszédhibák jelentkezhetnek,
– a felső metszőfogak elállóvá válnak,
– a maradandó fogak helytelen irányba nőnek,
– a helytelen irányba nőtt fogak könnyen letörhetnek.

Nem szabad azt hinnünk, hogy amíg nem kezdenek el előbújni gyermekünk maradó fogai, addig nincs okunk aggodalomra, a legújabb kutatások szerint ugyanis az ujjszopás már 2-4 éves korban nyomot hagyhat az állcsonton, a szájpadláson és a későbbi fogazaton.

Ezek a rendellenességek a továbbiakban fogszabályzó készülékkel hozhatók helyre, de sok esetben logopédiai kezelésre is szükség van. Ráadásul az említett kezeléseket minél előbb el kell végeztetni, hiszen a rendellenes fogak vagy szájpadlás negatívan befolyásolja az állcsont fejlődését a növekedés további éveiben.

Legkésőbb 4-5 éves korra el kell érni gyermekünknél, hogy leszokjon az ujjszopásról, hiszen csak így gondoskodhatunk az állcsont és a fogak normál fejlődéséről és így akadályozhatjuk meg, hogy az ujjszopás megszállott viselkedésformává váljon gyermekünk életében.

Hogyan segítsük gyermekünket az ujjszopás elhagyásában?

A szülőknek először is türelemre van szükségük, el kell fogadniuk, hogy az ujjszopás egy önnyugtató cselekedet, ami egyszer törvényszerűen véget fog érni, a gyermek előbb-utóbb úgyis felhagy az ujjszopással. Néhány praktikával azonban felgyorsíthatjuk a folyamatot:

1. Limitáljuk az időt! Először próbáljuk meg megértetni gyermekünkkel, hogy az ujjszopás inkább otthoni cselekvés, nem illő az óvodában, iskolában vagy nyilvános helyen az ujjával a szájában megjelenni. Igyekezzünk a délutáni és éjszakai alvások idejére korlátozni gyermekünk rossz szokását.

2. Támogassuk! Beszéljünk gyermekünkkel nyíltan az ujjszopásról, mondjuk el neki, hogy amikor majd abba szeretné hagyni, mi mellette leszünk és támogatjuk, így sokkal hamarabb megérhet benne az önálló elhatározás, hogy fel akar hagyni a szenvedélyével.

3. Legyünk óvatosak! Nem érdemes valami csípős vagy rossz ízű dolgot kenni gyermekünk ujjaira, ennél vannak finomabb módszerek is, amivel nem sokkoljuk a kicsit.

4. Ne tiltsunk! Kerüljük a tiltó, felszólító utasításokat, amikor gyermekünk szopja az ujját, ehelyett inkább dicsérjük és bátorítsuk, amikor helyesen viselkedik, és nem veszi a szájába az ujját.

5. Tudatosítsuk benne a cselekvést! Amikor gyermekünk szopja az ujját, ahelyett hogy felszólítanánk, hogy hagyja abba, inkább kérdezzük meg, hogy tudja-e, hogy most mit csinál éppen. Ha a gyermek nincs vele tisztában, hogy szopja az ujját, azaz nem tudatosan teszi, inkább adjunk neki egy puha takarót vagy plüss figurát, amivel ugyanúgy megnyugtathatja magát.

6. Hagyjuk a kesztyűket! Mivel a gyermekünk már elég nagy ahhoz, hogy levegye a kezéről a kesztyűket, felesleges ilyesmivel próbálkozni, ezzel amúgy is csak jobban ráirányítjuk a figyelmét az ujjacskáira.

7. Legyünk kreatívak! Próbáljunk meg az ő nyelvén közelíteni, pl. kérdezzük meg, hogy szerinte Bogyó és Babóca, Micimackó, stb. szopják-e az ujjukat. Így magától érhet meg benne az elhatározás, hogy leszokik az ujjszopásról.

8. Tartsuk a komfortzónájában! Ne olyankor akarjuk leszoktatni az ujjszopásról, amikor valamitől épp megijed, elesik vagy elsírja magát és beveszi a szájába az ujját! Ilyenkor az ujjszopás az ő természetes nyugtatója, ha megtiltjuk neki, még frusztráltabb lesz.