Kilépés a tartalomba 
Rágás közben komoly izommunkát végzünk az állkapocshoz csatlakozó izmokkal. Ezek az izmok sokkal kifinomultabb munkát végeznek, ha precíziós feladattal terheljük őket – ilyen például, amikor lerágjuk a csokoládéba mártott földimogyoróról a külső csoki réteget. Svéd szakértők szerint az ilyen aprólékos izommunkával és a harapási erő kontrollálásával fejlődik az izomkoordinációnk.
Étkezés közben az állkapocs izomzata nagy erők kifejtésére képes. Ahhoz például, hogy metszőfogunkkal átharapjunk egy földimogyorót, 4 kg-nyi erőt kell kifejtenünk, egy sárgarépa kettéharapása pedig már elég lenne ahhoz, hogy a fogzománcunk megrepedjen.
Ha ezek a rágás közben fellépő erők nem csökkennének le abban a pillanatban, amikor az étel összeroppan a fogunk alatt, akkor a fogak egymásnak ütköznének, és komoly sérüléseket szenvednének – ami persze ritkán történik meg.
A svéd Umeå Egyetem Integratív Orvosi Biológia tanszékének hallgatója, Anders Johansson doktori disszertációjában az emberi harapást vizsgálta és megpróbálta megtalálni azokat a mechanizmusokat, melyek a harapási erő gyors csökkentésében játszanak szerepet.
„Sikerült bebizonyítanunk, hogy az emberek az elfogyasztandó étel függvényében kontrollálják a harapási erő csökkentését. Például ha több rétegből álló ételt kell elfogyasztani, akkor a harapási erő minden egyes rétegnél fokozatosan csökken, ellenben azzal, amikor egyrétegű ételt kell átharapni” – mondja Johansson.
Ehhez a precíz izommunkához több különböző állkapocsizmot kell aktiválni, ami nem csak a szükséges harapási erő meghatározásához, hanem annak kontrollálásához is elengedhetetlen, az étel átharapását követően.
Ezt a szabályozó mechanizmust támogatja az állkapocs nyitó-záró reflexe is, ami többrétegű étel esetében gyengébb, míg egyrétegű étel esetében erősebb.
„A disszertáció eredményeinek köszönhetően egy kicsit közelebb kerültünk a harapási erő kifinomult kontrollálásának megismeréséhez, amire például szükségünk lehet, ha egy csokoládéba mártott mogyorót nem szétroppantani szeretnénk, hanem először lerágni a mogyoróról a csoki bevonatot. Ez a tudás a későbbiekben segíthet a harapási és rágási funkciókra ható fog-, és állkapocs megbetegedések megértésében.”