Nagyon örülünk neki, ha azt látjuk, a munkánk, s végső soron a céljaink nem hiábavalóak. Ekkor az ember elégedettséget érez, s úgy gondolja, jó úton halad, melyről nem érdemes letérnie. Ilyen pillanatot okozott ma nekünk Takács Lili anyukája, Judit is, aki megosztott velünk néhány fotót, amin a kislánya egy általunk igen nagyra becsült eszközzel, a fogkeféjével látható. Ki mondta, hogy másfél évesen nem lehet úgy kézben tartani egy fogkefét, mintha az valósággal oda teremtetett volna?
Amikor idén májusban meghirdettük a Babamosoly pályázatunkat, nem is reméltük, hogy ilyen visszhangot keltünk: több tízezren érhették el a babák fotóit, s szép számmal érkeztek szavazatok is. Nem számított, hogy kettő, vagy már tizenkettő foga van valakinek, hogy fiú-e vagy lány, hogy önállóan jár vagy eszik-e, egyedül a közös cél számított, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az egészséges fogak egyetlen titkára: az odafigyelésre.
Akkor az indulók között volt Takács Lili is, a kékszemű zsámboki szépség. Alig múlt másfél éves, s Lili mostanra valóságos hölgy lett, mintha ő maga is érezné, arra született, hogy odafigyeljenek rá. A rengeteg mozgás, a friss levegő, a család óvó-féltő odafigyelése, a nagyiék szeretete, a megannyi játékkal eltöltött vidám óra után nem csoda, hogy Lili korához képest nagyon érett kislány. Hamar, féléves korában elkezdte a szavak formálását, s alig egy év alatt sikerült eljutnia a kerek mondatokig. Van is rá szükség, például fogmosás közben, amikor Lili ügyesen sorolja: „Alul is, felül is, elől is, hátul is.” (Igen Lili, mi már csak tudjuk, milyen fontos az alaposság, csak így tovább!)
Először 14 hónaposan kellett megtapasztalnia Lilinek, milyen az, ha az ember ínyéből fogacskák bújnak elő; ekkor érkezett meg két felső metszőfoga, s utána szinte egyből a két mellettük lévő is. Mostanra hat tejfoga bújt elő , amiket előszeretettel ápolgat reggelente és esténként a szüleivel együtt, sőt, van, hogy a felnőttek fogkeféje jobban érdekli, mint a sajátja. Úgy gondoljuk, ha a szülő kellő természetességgel tudja kezelni a fogmosás kérdését, esetleg közös programot csinál belőle, mint Lili szülei, nem lesz gond a későbbi években sem. Minden kisgyermekes szülőnek azt javasoljuk, amint a gyermek elég érett hozzá (Lili féléves kora óta rágcsál fogkeféket) kezdjék el a szokatást.
A verseny lezárta után, megannyi forró nyári nap elteltével Lili és az anyukája a legnagyobb örömünkre nem feledkeztek el a pályázatunk, s vele együtt az oldalunk céljáról, a megfelelő szájápolásról, s az arra való buzdításról. Mérhetetlen örömöt éreztünk, amikor megkaptuk Lili fotósorozatát, s reméljük, az elragadó képeivel újabb példát tudtunk állítani a megfelelő szájhigiénia és tudatosság mellett, melyből soha nem lehet elég – legalábbis, ha a fogászatról van szó.