Még mielőtt azt gondolnánk, a fogorvos látogatása is a modern ember nem túl örvendetes kiváltságai közé tartozik, jobb, ha elfogadjuk, ezt bizony már őseink sem úszták meg. Nyugat-Pakisztán területén ugyanis 2006-ban újkőkori csontvázakat tártak fel, s az elemzések során fény derült rá, ezen a vidéken bevett szokás volt az emberek őrlőfogaiba lyukakat fúrni, feltételezhetően a fogszuvasodás további terjedésének megelőzése miatt. Ez az első bizonyíték rá, hogy a fogászat ennyire ősi, kb. i.e. 7000-től gyakorolt szakma volt.
Az angol Nature c. folyóirat szerint a Mehrgarh lelőhelyen található neolitikus faluban élők között hét embernél, összesen 11 fogban találtak fúrásokat, s úgy tűnik a beavatkozások sikeresek is voltak. Ezzel az új lelettel nem egészen 4 000 évvel öregedett a fogorvosi szakma, eddig ugyanis a Dániában talált, i.e. 3000-ból származó, hasonló leleteket vélték a legrégebbi bizonyítéknak.
Mivel a régészek nem tudták igazolni, hogy a fogászati kezelésen átesettek más sírban feküdnének, esetleg valamilyen módon meg lennének különböztetve társaiktól, így arra következtettek, hogy a fogorvosi ellátás mindenkinek járhatott.
Az ősi páciensek mindegyike felnőtt volt, 20 és 40 év közötti – kettő férfi, kettő nő, hármójuk neme pedig nem meghatározható. Mindegyik beavatkozást az őrlőfogak rágófelszínén hajtották végre, a felső és alsó állkapocsban egyaránt, az eszköz pedig egy kihegyezett kődarabka (fúrószár) volt, pergőfúróra erősítve; fájdalomcsillapításra feltételezhetően gyógynövényeket használtak. Ezután el lehet gondolkodni, miért is félünk mi annyira a fogfúrástól ?