Kilépés a tartalomba 
A műanyagokban és gombaölőkben gyakran használt kémiai vegyületek megzavarhatják a gyermekek hormonháztartásának működését, így negatívan befolyásolhatják a fogzománc képződését – adta hírül az Európai Endokrinológiai Kongresszuson 2016 májusában prezentált francia tanulmány.
Az endokrin diszruptor anyagok (EDC-k) olyan kémiai anyagok, melyek hatással vannak a belső elválasztású mirigyek működésére, negatívan befolyásolva a hormonháztartás egyensúlyát. Az egyik leggyakoribb EDC a biszfenol A (BPA), ami olyan hétköznapi műanyagáruk alkotóeleme, mint a flakonok, kulacsok vagy az ételtároló dobozok. Egy másik gyakori EDC a vinklozolin nevű vegyület, amit gombaölőszerként használnak szőlőültetvényeken, golfpályákon és gyümölcsösökben.
A 6-9 éves gyermekek kb. 18 százalékát érinti a Molaris-incisivus-hypomineralisatio nevű fogászati betegség (továbbiakban: MIH szindróma). Ilyenkor a frissen előbújó metszőfogakon és kisőrlőfogakon érzékeny, fájdalmas, fogszuvasodásra hajlamos területek alakulnak ki.
Mivel ezek a területek a fogakat borító külső rétegen, azaz a fogzománcon alakulnak ki, a betegség visszafordíthatatlan nyomokat hagy a fogakon, azok ugyanis a csontokkal ellentétben nem tudnak újraképződni.
Korábbi, patkányokon végzett kísérletekkel azt már sikerült alátámasztani, hogy a mindennapos, BPA-val történő érintkezés hozzájárulhat az MIH szindróma kialakulásához, azonban a folyamat mögött húzódó pontos mechanizmus egyelőre tisztázatlan.
Jelen tanulmányban a Francia Nemzeti Egyészségügyi és Orvoskutatási Intézet (INSERM) munkatársai patkányoknak napi rendszerességgel adagoltak BPA-t vagy BPA-t és vinklozolint felváltva. A mennyiséget úgy határozták meg, hogy az megfeleljen az emberek által naponta bevitt kémiai vegyületek mennyiségével, születéstől kb. harminc éves korig.
A kezelés végén a patkányok fogairól mintát vettek és megállapították, hogy a BPA és a vinklozolin megváltoztatták két olyan gén viselkedését is, melyek a fogzománc mineralizációjáért (ásványi anyagokkal való ellátottságáért) felelősek.
A kutatás második szakaszában a csapat a patkányok zománcképző sejtjeit tenyésztette és vizsgálta, melyek a fogak fejlődése során a fogzománc megfelelő kialakulásáért felelősek. Kiderült, hogy a nemi hormonok jelenléte stimulálja a zománcképző sejtek működését – ilyen például az ösztrogén vagy a tesztoszteron, de főként a férfi nemi hormonoknál figyeltek meg ilyen élénkítő hatást.
Mivel a BPA és a vinklozolin köztudottan blokkolják a férfi nemi hormonok működését, az INSERM kutatási anyaga rávilágít az EDC-k zománckárosító folyamatának lehetséges mechanizmusára.
„A fogzománc képződése a terhesség harmadik trimeszterében kezdődik és 5 éves korra fejeződik be, tehát az EDC-k bevitelének minimalizálása ebben az időszakban csökkentheti a fogzománc meggyengülésének esélyét” – mondja Dr. Katia Jedeon, a tanulmány vezető szerzője.