Ki ne bosszankodott volna a mozifilm előtt levetített reklámblokk miatt? Igen, ez is hozzátartozik a fogyasztói társadalmunkhoz, ám kutatók szerint azok, akik kissé türelmetlenül, de már a film előtt pattogatott kukoricát fogyasztanak, kevésbé figyelnek oda ezekre a reklámokra, mint azok, akik üres kézzel ülnek be.
Német pszichológusok kíváncsiak voltak rá, hogy milyen hatással vannak ránk a moziban levetített reklámfilmek, s arra jutottak, sokkal kevésbé emlékeznek a levetített márkanevekre azok, akik popcorn-t rágcsáltak a vetítés alatt.
Ahogy az a valóságban is lenni szokott, a kutatásban részt vevőknek a film lejátszása előtt vetítettek le egy reklámblokkot. Az alanyok fele a hirdetések alatt pattogatott kukoricát fogyasztottak, a többiek egy szem kockacukrot vagy rágót kaptak.
Egy héttel a mozizás után a résztvevőket megkérték, hogy azonosítsák be a reklámblokkban látott termékek fotóit, s kiderült, hogy a kockacukrot fogyasztók tudtak a leghatékonyabban visszaemlékezni, míg a pattogatott kukoricát és rágógumit fogyasztókban nem hagytak ilyen mély nyomot a hirdetések.
A Kölni Egyetem szakértői szerint a reklámozott termékek azért voltak kevésbé ismerősek a pattogatott kukoricát fogyasztóknak, mert szó szerint tele volt a szájuk. Korábban azt ugyanis már sikerült megfigyelni, hogy a szubvokális kiejtés, azaz a néma beszéd nagyon fontos szerepet játszik az új információk elraktározásában. Amikor egy személy egy általa ismeretlen nevet hall, az agy automatikusan a név kiejtésére stimulálja a nyelvet és az ajkakat. Ha azonban a száj éppen mással van elfoglalva – ez esetben popcorn rágcsálással – akkor az agy nem képes olyan hatékonyan felidézni a márkaneveket.
A Journal of Consumer Psychology szaklapban publikált tanulmány munkatársai szerint azok a hirdetések, melyeket evés vagy beszéd közben vetítenek le – tehát amikor a száj fizikailag is mással van elfoglalva – továbbra is eredménytelenek maradnak.