Fogászati Szűrőnapok Debrecenben – Interjú Prof. Dr. Hegedűs Csabával

2014 októberében a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kara ötödik alkalommal nyitotta meg kapuit minden kedves érdeklődő előtt, aki szerette volna ingyenes szűrővizsgálat keretében megismerni fogai és fogínye állapotát. A szűrőnap többcélú, a páciensek szájüregi egészségének támogatása mellett a fogorvostan hallgatók gyakorlati tapasztalatszerzéséhez is hozzájárul a rendezvény.

PROF. DR. HEGEDŰS CSABA a Debreceni Fogorvostudományi Kar dékánja, a Bioanyagtani és Fogpótlástani Tanszék Kutatólaboratóriumának munkatársa. Csapatával intelligens funkcionális anyagok tulajdonságainak vizsgálatával és alkalmazásával foglalkozik, részt vesz a Kar rendezvényeinek szervezésében, lebonyolításában.

 

A Fogászati Szűrőnapok legfőbb célja a megelőzés, a szájüregi prevenció fontosságának megerősítése, mind a lakosság, mind pedig a diákok körében. Ön hogy látja, a jelen oktatási rendszerben kellő prevenciós tudást sajátítanak el a diákok, amivel később megfelelően tudják fejleszteni a hozzájuk érkező betegek szájápolási szokásait?

A diákok teljesen fel vannak erre készítve, a prevencióval kapcsolatban mindent megtanítunk nekik. A probléma inkább az, hogy ha belegondolunk egy alapellátási rendelő működésébe, ott a fogorvosoknak nincs elegendő idejük a megelőzésre.

Egy-egy fogászati körzethez akár 2 000 -3 000 fő is tartozhat, ahol, ha végig kellene szűrni a betegeket (és számoljunk betegenként minimum 10-20 percet), akkor egy fél évet legalább a szűréssel kellene foglalkoznia az orvosnak.

Jelen ellátási rendszerben hiába van meg a fogorvos tudása, hogy megtanítsa a betegeket a szájápolásra, erre nincsen elegendő ideje, főleg azért, mert a legtöbb beteg már kialakult, elhúzódó panaszával keresi fel a rendelőket, így a kezelés mellett nem jut elég idő a megelőzésre.

Ön szerint mi lenne erre a megoldás?

Át kellene gondolni, hogy miként lehetne a prevenciót megszervezni, szűrőnapok, hasonló rendezvények keretében, országos szinten, hogy így elég idő jusson a megelőzésre.

A prevenció fejlesztésére jelenthet-e megoldást a dentálhigiénikus képzés? Viszonylag friss kezdeményezés az egyetemi szintű képzés, ahol a végzett dentálhigiénikusok a fogorvosok mellett elvégezhetnék a rutin szűrővizsgálatokat, nekik jutna idejük a prevencióra…

Eddig is volt ilyen jellegű képzés OKJ-s formában, csak nehezen volt kontrollálható, hogy mit tanítottak meg a dentálhigiénikusoknak.

A kérdés az, hogy ezeket a végzett dentálhigiénikusokat tudja-e majd alkalmazni egy-egy kisváros vagy falu a körzeti rendelőjében, ahol a fogorvosok finanszírozásával is problémák vannak. Előfordulhat, hogy a jövőben is csak a magánrendelők tehetik meg, hogy ezeket a szakembereket megfizessék.

Külföldön már működik a dentálhigiénikusok önálló praktizálása, Magyarországon ennek jelenleg mi az akadálya?

A jelenlegi szabályozások nem teszik lehetővé az önálló praktizálást részben azért, mert korábban voltak ebből feszültségek, például amikor fogtechnikusok a beteg szájában is elkezdtek dolgozni, holott erre nincsen felhatalmazásuk. Az önálló munka mellett nehezen kontrollálhatók a határok, ezért jelenleg nincs lehetőség önálló praktizálásra, de a jövőben ez természetesen még változhat.

Ha már az engedélyeknél járunk, hazánkban jelenleg milyen szabályozás alá tartoznak a fogászati implantációs beavatkozások?

Jelenleg a fogászati implantáció tekintetében ajánlások vannak, melyek pusztán javaslatok, hogy egyes eseteket ki láthat el, ki műthet meg, de törvényi megkötése jelen pillanatban nincs a tevékenységnek.

Ennek eldöntése nehéz kérdés, hiszen 15-20 évvel ezelőtt, amikor például foghúzásnál betört a foggyökér, akkor azt rutinszerűen mindenki maga véste ki és szó nem volt arról, hogy átküldték a beteget a szájsebészetre. Régen teljesen természetes volt, hogy mindenki maga látja el a betegeket.

Elég nehéz meghúzni a határokat, hiszen egy betört gyökér eltávolítása egyáltalán nem könnyebb feladat, mint egy rutin implantáció.

Tehát egy egyszerű fogorvosi diploma elegendő jártasságot biztosít az implantációk elvégzéséhez?

Igen, a fogorvosi diploma elviekben mindenkit feljogosít arra, hogy ő fogorvosi tevékenységet végezzen, és ebbe beletartozik a foghúzás, bizonyos szájsebészeti tevékenységek, de ezek jelenleg nincsenek tételesen leírva egyetlen jogszabályban sem.

A betegek természetesen nem implantátumot szeretnének, hanem egy szép fogpótlást, tehát a munka elkészítésének szerves része a fogpótlások kialakítása, azok tervezése és kivitelezése. A munkafolyamat megszervezése tehát ugyanolyan fontos kérdés, s az efféle kompetenciák legalább olyan fontosak, mint a sebésziek, csak erről kevesebbet beszélünk.

Természetesen ajánlások és protokollok vannak, de bizonyos esetekben nem tudhatja előre a fogorvos, hogy egy bölcsességfog kivételénél például komplikációk lesznek.

Az ilyen komplikációkat röntgenezéssel, CT felvételek készítésével ki lehet előre szűrni?

Igen, a korszerű röntgenberendezésekkel egyértelműen jobb a diagnosztikus háttere a fogorvoslásnak, de itt nyilván előtérbe kerül az is, hogy kinek milyen lehetőségei vannak, hogy milyen intézményben vagy városban van a beteg, de a sugárterhelés optimumán is el lehelet elmélkedni, hiszen nem javasolható minden egyes bölcsességfoghoz röntgenfelvétel készítése, a CB CT felvételek készítését pedig a Társadalombiztosító nem támogatja.

Visszakanyarodva még egy kicsit a képzéshez, Ön hogy látja a magyar, illetve a debreceni fogorvos képzést világviszonylatban, hiszen jelenleg is rengeteg külföldi hallgatója van az egyetemnek?

Elég nehéz ezekkel a mérőszámokkal, hiszen vannak ilyen rangsorok, melyek a képzőhelyeket rangsorolják, ám ezek nagyon sokféle elemet tartalmaznak. Tavaly a Debreceni Egyetem első helyen végzett a HVG által készített fogorvosi képzőhelyek rangsorán.

A világranglistákon természetesen a nagy amerikai és angol egyetemek automatikusan előkelő helyen állnak. Nyilván rengeteg pozitív adat is van ezekben a rendszerekben, én azt gondolom, hogy a külföldi diákok és a szüleik is figyelik ezeket a rangsorokat. A nálunk megszerzett diplomával Európán belül bárhol elhelyezkedhetnek a diákok, de a tengerentúlon például már különbözeti vizsgát kell tenniük.

Ha már a tengerentúlnál járunk, rengetegszer látjuk az amerikai filmekben, hogy a rutin beavatkozásokat, például egy gyökérkezelést is altatásban végeznek. Magyarországon ezzel szemben inkább csak magánrendelések alkalmazzák az altatásos kezelést, mi ennek az oka?

Erről bővebb információkat az aneszteziológus kollégáktól kaphatnak, nekik ugyanis vannak ehhez kapcsolódóan konkrét irányelveik. Alapvetően ketté kell választani az altatást és a bódítást (éber altatást – szerk.), de ha most itt lennének az aneszteziológusaink, ők háborognának ellene. Az aneszteziológus intenzív szakvizsgával rendelkező orvosok számára a bódítás szakmailag egyáltalán nem elfogadható kezelési forma, de erről őket kellene megkérdezni. Nekem, mint szakorvosnak a munkám szempontjából lehet, hogy kényelmesebb vagy könnyebb lenne bizonyos estekben, de az aneszteziológusok szakmai érvekkel tiltakoznak ez ellen.

Itt a Debreceni Egyetemen mennyire figyelnek oda az újdonságok, digitális technológiák, 3D-s eszközök, mosolytervező programok használatára az oktatásban?

Nálunk itt az Egyetemen azt gondolom, hogy a hallgatók minden olyan technológiával megismerkedhetnek, amivel mondjuk a Londonban vagy New York-ban tanuló diákok. Például szóba került a digitális fogászat, nálunk az oktatásban normál tananyagként van benne a digitális tervezés, az intraorális lenyomatvételi technológiák kipróbálása, a hallgatók digitális úton ideiglenes pótlásokat készítenek a betegeik részére.

Van az Egyetemen egy speciális terem, ahol az oktató hátul ül és magyarázza a program használatát, a diákok pedig elől ülnek és tanulják a tervezést. Ilyen terem itt Közép-Európában csak nálunk van, de még Németországban is kevés helyen.

Amellett, hogy a diákok ilyen magas színvonalú szakmai tudást sajátítanak el, mennyire vannak arra felkészítve, hogy emberekkel, érzelmekkel fognak találkozni? Tudják-e, hogy a problémásabb esetekben pszichésen hogyan kell támogatni a betegeket?

Az oktatáshoz hozzátartoznak a magatartástudományi, pszichológiai kurzusok, ahol a hallgatók ezzel foglalkozhatnak. Teljesen kiszámíthatatlan és változó, hogy 5 év elteltével a klinikumban milyen betegekkel fognak találkozni, ráadásul maguk a hallgatók, a személyiségük, a neveltetésük sem egyforma.

Mint tantárgy, ez része a fogorvosi képzésnek, az más kérdés, hogy mire kikerül 5 év múlva, a hallgatók egy része ezt pozitívan dolgozza fel, de biztos, hogy lesz olyan, aki nem. Van, aki ezt nagyon kiválóan alkalmazza, van, aki kevésbé, de azt gondolom, hogy ez minden szakmában így van.

Magyarországon jelenleg komoly minőségbéli különbségek érzékelhetők a magán orvosi illetve a TB által finanszírozott fogászati rendelések között. Ennek Ön szerint mi a legfőbb oka és számíthatunk-e rá, hogy a közeljövőben a helyzet változni fog?

Azért bonyolult ez a kérdés, mert jelenleg Magyarországon az alapellátási rendelők nagy tömege privatizált, tehát magánrendelő. A különbözőségek mögött nyilván financiális okok is állnak, hiszen a jelenlegi finanszírozás éppen hogy a működőképességet biztosítja a TB-s rendelőkben. Ez azt jelenti, hogy a bázispénz mellett olyan kevés pontot adnak egy-egy beavatkozásra, hogy emellett nagyon nehéz meghatározni, hogy mi fér bele az ellátásba.

Ha csak a pontokat nézem, akkor az alapellátó orvosnak a TB durván 1800 Ft-ot fizet egy tömésért, ezzel szemben, ha elmegy egy magánrendelésre, akkor a fővárosban 25 000 Ft-ba is kerülhet egy fogtömés. Ebben az árban minden benne van, a rendelő színvonala, a felhasznált tömőanyag minősége is. Az alapellátás rendszere alulfinanszírozott és ez nagymértékben befolyásolja az ellátás színvonalát.

Az megint más kérdés, hogy ha elmegyünk tőlünk keletebbre, Ukrajnába vagy Romániába, akkor ettől sokkal rosszabb a finanszírozottság, mégis van egyfajta ellátás ott is. Persze ha Bécsbe megyünk, ott már jóval magasabb az alapellátás színvonala.

Nagyon nehéz kérdés ez, hiszen befolyással van rá az ország anyagi helyzete és az ellátások eltérő támogatottsága is. Központilag kell meghatározni, hogy a daganatos betegségek kezelése, a csontvelő transzplantáció, a szívinfarktus prevenciós program vagy a fogászati ellátás kapjon nagyobb támogatottságot, melynek eldöntése elég összetett kérdés.