A fluoridos ivóvíz fogyasztás nem emeli meg a csonttörés kockázatát

Hiába gátolja a helyes fluoridbevitel a fogszuvasodás kialakulását, mégis sokan megkérdőjelezik a szükségességét, sőt vannak, akik egyenesen ellenzik akár külsőleg alkalmazva (fogkrém, szájvíz, stb.), akár belsőleg, ivóvíz, ásványvíz vagy tabletta formájában. Egy nagyszabású svéd tanulmány szerint azonban semmiféle összefüggés nem igazolható a csontállomány gyengülése és a fluoridbevitel között.

A stockholmi Karolinska Intézet munkatársa, Peggy Näsman és csapata vezette azt a nagyszabású tanulmányt, melynek fő célja a fluoridos ivóvízfogyasztás csontállományra gyakorolt negatív hatásának alátámasztása volt. Olyan svéd állampolgárok (összesen 473 277 fő) klinikai adatait gyűjtötték össze, akik tartósan, éveken keresztül ugyanazt az ivóvizet fogyasztották, így állandó mennyiségű fluoridot juttattak a szervezetükbe.

Korábbi tanulmányok szerint a tartós fluoridos vízfogyasztás növeli a csípőtörés kockázatát, ezért a svéd kutatók elsődlegesen a csípőtörések számát vizsgálták az eltérő mértékű – nagyon alacsony (<0,3mg/L), alacsony (0,3-0,69mg/L), közepes (0,7-1,49mg/L) és magas (≥1,5mg/L) – fluoridbevitel függvényében.

Näsman és csapata az egyedülálló terjedelmű adatmennyiség feldolgozását követően nem talált semmiféle összefüggést a krónikus, azaz tartós fluoridbevitel és a csípőtörések gyakorisága között, eszerint az ivóvíz fluoriddal történő kezelése (a vizsgált értékhatárokon belül) semmilyen komoly hatást nem gyakorol a csontállomány egészségére.

Helen Whelton, a Fogorvos-tudományi Kutatások Nemzetközi Szövetségének (IADR) elnöke hozzátette, bár a szóban forgó tanulmány tovább folytatódik a fluorid jótékony tulajdonságainak alátámasztásáért, ezentúl sem szabad megfeledkezni a vegyület lehetséges egészségkárosító hatásainak vizsgálatáról. Whelton ugyanakkor bíztatónak nevezi a nagyszabású svéd tanulmány eredményeit.