Kilépés a tartalomba 
Évente világszerte több millió fogászati implantátumot ültetnek be. Jó néhány tényező befolyásolhatja, hogy az implantátum képes-e megfelelően csontosodni vagy esetleg kilökődik. Folyamatosan vizsgálják a szakértők, hogy miként segíthető az implantátumok csontosodása és megfelelő gyógyulása. Egy friss tanulmány szerint például egyáltalán nem mindegy, milyen gyógyszereket szedünk.
Az amerikai McGill Egyetem legújabb kutatási anyagának központi témáját az implantátumok csontosodása és a gyógyulást elősegítő vagy hátráltató gyógyszerek vizsgálata szolgáltatta.
„A fogászati implantáció sikeressége legfőképp attól függ, hogy a meglévő csontállomány hogyan fogadja be az implantátumot, hogy a meglévő élő csont és az implantátum felülete között milyen kötés alakul ki” – mondja Faleh Tamimi professzor, a McGill Egyetem Fogászati Karának munkatársa, számos korábbi tanulmány szerzője.
„Bizonyos gyógyszerek hatással vannak a csont metabolizmusára, arra, hogy a csontsejtek miként gyógyulnak, sokszorozódnak vagy pusztulnak, így fontos hatásuk van az implantációk sikerességére is.”
A kutatócsoport több mint 700 olyan személy egészségügyi adatait vizsgálta, akik 2007 és 2015 között fogászati implantáción estek át az East Coast Oral Surgery Clinic nevű szájsebészeti központban, Moncton-ban. Az embereknél megfigyelt jelenségeket aztán patkányokon is elvégezték, hogy igazolják megfigyeléseiket.
„Szerintünk a kutatásunk hatással lehet olyan otropédiai beavatkozásokra is, mint a csípő- és térdprotézisek területe, hiszen ugyanazok a csontsejt növekedési és lebomlási jelenségek figyelhetők meg az egész szervezetben.”
GYÓGYSZEREK, MELYEK SEGÍTIK AZ IMPLANTÁTUMOK CSONTOSODÁSÁT
– A megfigyelések alapját 2007 januárja és 2015 szeptembere között az East Coast Oral Surgery Clinic szájsebészeti központban 728 betegbe beültetett 1499 fogászati implantátum szolgáltatja.
– Összesen 327 implantátumot ültettek be 142 olyan személynek, akik a magas vérnyomásukra bétablokkolót szednek.
– Összesen 1172 implantátumot ültettek be 586 olyan személynek, akik nem szedtek bétablokkolót.
– A bétablokkolót szedő betegeknél a kilökődési ráta 0,6 százalék volt.
– A bétablokkolót nem szedő betegeknél a kilökődési ráta 4,1 százalék volt.
– Világszerte több mint 640 millió beteg szed bétablokkolót a magas vérnyomására.
„Azért végeztük el ezt a vizsgálatot, mert tudtuk, hogy a bétablokkolók elősegítik a csontképződést” – mondja Tamimi professzor. „Azt gondoltuk, lehetséges, hogy emiatt csökken az implantátumok kilökődésének esélye is.”
„Nem számítottunk rá, hogy ennyire egyértelmű különbség mutatkozik a bétablokkolót szedő és nem szedő csoportok kilökődési rátái között. Randomizált klinikai vizsgálatokra és nagy páciensszámmal végzett további kutatásokra még szükség lehet, hogy a jelenséget közelebbről is megvizsgáljuk.”
GYÓGYSZEREK, MELYEK MEGGÁTOLJÁK AZ IMPLANTÁTUMOK CSONTOSODÁSÁT
– A megfigyelések alapját 2007 januárja és 2015 szeptembere között az East Coast Oral Surgery Clinic szájsebészeti központban 799 betegbe beültetett 1773 fogászati implantátum szolgáltatja.
– Összesen 133 implantátumot ültettek be 58 olyan személynek, akik gyomorégést kezelő gyógyszert szedtek.
– Összesen 1640 implantátumot ültettek be 741 olyan személynek, akik nem szedtek gyomorégést kezelő gyógyszert.
– A gyomorégést kezelő gyógyszert szedőknél 6,8 százalék volt a kilökődési ráta.
– A gyomorégést kezelő gyógyszert nem szedőknél 3,2 százalék volt a kilökődési ráta.
– Minden 14. ember, Amerikában több mint 20 millióan szednek valamilyen gyógyszert gyomorégésre.
– A gyomorégést kezelő gyógyszerek rövid idő alatt a harmadik legnépszerűbb gyógyszerré váltak, különösen az idős emberek körében, akik alkalomszerűen vagy rendszeresen szedik.
„A tudósok már tisztában vannak vele, hogy a gyomorégést enyhítő gyógyszerek megakadályozzák a csontok kalcium-felvételét és általánosságban megnövelik a csonttörések kockázatát” – mondja Faleh Tamini professzor. „Ezért is szerettük volna megnézni, hogy miként befolyásolja az implantátumok csontosodását.”
„Nem gondoltuk, hogy ekkora negatív hatást tapasztalunk ezeknél a típusú gyógyszereknél. További kutatásokra van szükségünk, hogy kiderítsük, mi az a dózis és időtartam, ami megfelelő lenne ennél a gyógyszertípusnál.”