Egészséges Íny Napja 2017 – Interjú Prof. Dr. Windisch Péterrel

Az 2017-es Egészséges Íny Napja kapcsán Prof. Dr. Windisch Péterrel, a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának igazgatójával beszélgetünk.

windisch-peter

Tanárként és parodontológusként hogyan látja, miért egyre gyakoribb panasz a lakosság körében az íny megbetegedése?

Véleményem szerint a klasszikus panasz, amivel a fogorvosokat felkeresik, az a fogszuvasodás, melynek kezelése egyre sikeresebben megoldott, ráadásul a fogszuvasodások száma sem olyan mértékű manapság, mint régebben volt. Eközben azonban azt látjuk, hogy a fogágy-megbetegedések száma folyamatosan növekszik.

(X) hirdetés

Ennek lehet elméleti oka, mégpedig az, hogy a fogágybeteg sokkal később jelentkezik a fogászaton, amikor már nehezebben reagál a problémára.

Valószínűleg a gyermekkori, jó értelemben vett fogorvosi félelmek segítenek abban, hogy valaki fogat mosson, fogat ápoljon és eljárjon a fogorvoshoz. Ha viszont az ember megszokja, hogy neki örökké jó fogazata volt, akkor nehezebb ráébreszteni, hogy valami még sincs rendben.

Külföldi tapasztalatai és az Európai Parodontológiai Társasággal való együttműködése alapján hogyan látja, Magyarország milyen helyet foglal el a parodontológiai betegségek előfordulásában, s mennyire hatékony azok kezelése hazánkban?

(X) hirdetés

Szerintem Magyarország a parodontológiai szakvizsga elismerésével alapvetően jó irányba halad, tehát mindenképpen azt lehet mondani, hogy az egészségügyi szakmai hozzáállás pozitív és adott. A probléma talán az, amit mások is felvetettek már, hogy földrajzilag miért van ilyen nagy eltérés a praktizáló parodontológusok számában. Ez a nagyon centralizált és városközpontú helyzet azért alakulhatott ki, mert a fogorvos is ott helyezkedik el, ahol sok ember él, ahol folyamatos rendelést tud folytatni – ez azonban a kisebb településeken problémát jelent.

Ugyanakkor a lakosság egészségtudatos szemlélete és az egészséghez való hozzáállása sem megfelelő, senki nem érzi értéknek azt, ami működik és egészséges. Nyugat-Európában ez már értéknek számít. Az egészséges mosoly derűt, vidámságot és magabiztosságot sugall, míg ha ez nem adott, vagy valakin látszik, hogy valamilyen fogászati problémája van, azt a környezet is észreveszi.

Sajnos egyre több gyermeket érintenek az ínybetegségek – mi lehet ennek az oka?

Valószínűleg az, hogy a gyermekkori fogmosási szokások – még hogy ha a gyermeket kiskorában rá is szoktatták a fogmosásra és rendszerességre nevelték – kamaszkorra fellazulnak, és ha ilyenkor a szülői felügyelet nem elég intenzív és nincs a gyermekkel szoros kapcsolatot fenntartó szülői modell, akkor a gyermek ilyen értelemben is eltéved az élet sűrűjében. A serdülőkor amúgy is kritikus időszak, hiszen a hormonális változásoknak betudhatóan még fogékonyabb a gyermek az ínygyulladásra, esetleg ilyenkor még fogszabályzást is kap – ezek együttes hatására kialakulhat egy olyan rendezetlen szájhigiénés viszony, ami utána nagyon nehezen terelhető jó irányba.

Ha már kialakultak az ínyproblémák, Ön mit javasolna a pácienseknek, kihez forduljanak segítségért?

A fogorvosok vagy a mellettük dolgozó szájhigiénikusok bármikor tudnak segíteni a legtriviálisabb kórképeken, melyek előfordulása egyébként a leggyakoribb.

A fogkő okozta elváltozásoknál a fogak professzionális tisztítása és a gyakorlati szájhigiénés tanácsadás lenne a legszükségesebb. Ha mindez megfelelően működik, akkor a rendszer alapszinten tökéletes feladatot lát el.

A Társadalombiztosító által támogatottak-e a parodontológiai kezelések (pl. fogkő eltávolítás, mélytisztítás vagy akár ínyplasztika)? Mely esetben van szükség orvosspecialista közreműködésére?

A parodontális kezelések támogatottak, a speciális és nagyobb gyakorlatot igénylő műtétek közül a regeneratív műtéteknél a regeneratív anyagot a páciensnek saját magának kell finanszíroznia, de maga az orvosi tevékenység a TB keretein belül támogatott.

Más kérdés azonban, hogy a lakosság részéről és az egészségügyi szolgáltató, tehát a fogorvos részéről is sokszor azt halljuk, hogy nem irányítják a betegeket ilyen ellátások igénybevételére.

A specialista tulajdonképpen akkor lenne szükséges, amikor már olyan erősen következményes elváltozások alakultak ki, hogy a szájhigiénia helyreállítása és a professzionális kezelés műtét nélkül nem elegendő.

A műtéteket valószínűleg szerencsésebb parodontológus szakorvos közreműködésével, parodontológus szakhelyen végeztetni.

Cukorbeteg páciensek körében igen gyakori az ínygyulladás, kellemetlen lehelet. Ennek mi az oka? Igényel-e speciális ellátást a fogászaton egy cukorbeteg gyermek vagy felnőtt?

Igen, igényelnek speciális ellátást, különösen azok a cukorbetegek, akiknél a cukorbetegség éppen kialakulóban vagy felismerés alatt van. Jellemző, hogy ezeknél a felnőtteknél sokkal gyakoribb az akut kórkép és az ebből kialakuló gennyes, gyulladásos folyamatok. Ezeknek az erős tüneteknek az előfordulása mind arra utal, hogy a páciens cukra nincs megfelelően beállítva, amit szerencsésebb, hogy ha belgyógyász szakorvos végez.

Arra a gyermekre pedig, aki már gyermekkorban cukorbeteg, még fokozottabb figyelmet érdemes fordítani, mind a szájhigiéniás szokások, mind pedig a rendszeres szűrővizsgálatok tekintetében.

Várandósság során a hormonális változások miatt a hölgyeknek megszaporodhatnak az ínyproblémái, melyek akár terhességi komplikációkat is okozhatnak. Ön szerint mit tehetnek a kismamák az egészséges fogíny fenntartása érdekében?

Nem várható el, hogy egy nőgyógyász szakorvos terhességi ínygyulladás esetén automatikusan fogorvoshoz irányítsa a pácienst, pedig alapvetően ez lenne a helyes. Ha terhességi ínygyulladás jelentkezik és ezt érzékeli a várandós kismama, akkor fogorvoshoz javallott fordulnia. Az már szakmai hibának számít, hogy ha ilyenkor a fogorvos nem a helyzet súlyának megfelelő kezelést nyújtja a kismamának vagy szükség esetén nem irányítja tovább szakrendelésre.

Egyes betegségek vagy gyógyszeres kezelések szájszárazságot okozhatnak. A fogágy egészségének szempontjából speciális ellátást igényelnek-e ezek a páciensek, akár otthon akár a fogorvosi rendelőben?

Igen, bár a szájszárazság nem annyira a fogágybetegség irányába jelent nagyobb problémát, ilyen esetben inkább a fognyaki szuvasodás illetve az általános szuvasodások szoktak gondot okozni.

Szájszárazság esetén természetesen sokkal fokozottabb figyelmet kell a fogakra és a fogápolására fordítani. A szájszárazság önmagában egy olyan tünetcsoport, ami eleve feltételezi, hogy a beteg előbb-utóbb fogorvoshoz jut, hiszen ilyen esetben a terápia összetett és ennek eleve része a szájszárazság elleni kezelés is.

Érinthetik-e a fogínyt a daganatos megbetegedések? Ha igen, melyek azok a tünetek, melyekre a páciensek is felfigyelhetnek?

A daganatos megbetegedések legtriviálisabb és legjóindulatúbb formája, amikor egy gyulladásos folyamat túlburjánzik, melynek következtében lokalizált ínyduzzanatok alakulnak ki. Ennek eltávolítását jó, hogy ha szakorvos végzi, majd ezt követően teljeskörű fogágykezelést kell kapnia a betegnek. Természetesen más jellegű daganat is előfordulhat fogágy lokalizációval, ennek kezelése azonban már sokkal inkább a szájsebész, onkológus munkacsoportra tartozik.

Az elhúzódó ínygyulladás okozta bakteriális fertőzöttség átterjedhet a fogakat megtámasztó csontállományra, így kialakulhat a fogínysorvadás folyamata. Az ínyrecesszió és a csontpusztulás megállítható vagy esetleg visszafordítható folyamat?

Az ínyrecesszió és a fogágypusztulás között indirekt kapcsolat áll fent. Gyakran amit a beteg sorvadásnak lát (amikor is a fogíny gyulladásmentesen húzódik vissza a fogakról), az ténylegesen nem is fogágybetegség, sokkal inkább más típusú folyamat.

Természetesen gyulladásos betegségek jelenléte is okozhat ínyvisszahúzódást, de ilyenkor ínytasakok alakulnak ki illetve olyan gyulladásos folyamatok zajlanak, melyek átmeneti időszakokra javulhatnak.

Nem mondanám, hogy visszafordítható a folyamat, hiszen az elpusztult szöveteket helyreállítani nem lehet, de tökéletesen megállítható és egyensúlyban tartható a jelenség.

Ha valakinek ínyplasztikára van szüksége, vannak-e olyan általános kritériumok, melyeknek meg kell felelnie? Bárkinek ajánlható a beavatkozás?

Igen, bárkinek ajánlható a beavatkozás, de az ínyplasztikai beavatkozások, mint a plasztikai beavatkozások általában – és ezt nagyon fontos hangsúlyozni -, teljesen gyulladásmentes környezetet feltételeznek. Gyulladás jelenlétében plaszitkát elvégezni teljes szakmai hozzá nem értésre utal.

windisch-peter-egeszseges-iny-napjaÖn szerint beszélhetünk-e olyan mértékű fogágy pusztulásról, ami teljesen kizárja a fogászati implantátumok beültetésének lehetőségét?

Az elvi igen vagy nem egyaránt helytelen válasz, ugyanis azt lehet mondani, hogy amíg a fogágy súlyos gyulladásos folyamata nem tud kikezelt állapotba kerülni és amíg a beteg nem képes olyan szájhigiénét fenntartani, ami legalább a fogak szintjén egyensúlyi állapotot eredményez, addig nem várható el, hogy egy mesterséges anyag jobban működjön, mint egy természetes fog. Nyilvánvalóan ilyen esetben nem is fog jobban működni, hanem előbb vagy utóbb sokkal gyorsabb és komolyabb gyulladások alakulnak ki az implantátumok körül, ami egy idő után átterjed a beteg csontállományára, amibe először még lehetett implantátumot ültetni, de másodszorra már nem.

Ezért azt lehet mondani, hogy egy kezeletlen fogágybetegség esetén az implantátumok puszta említése is szinte műhiba, hiszen nyilvánvaló, hogy a beteg nem azt a hosszantartó stabilitást fogja kapni az implantátumoktól, mint amire számít.

A fogimplantátummal rendelkező páciensek fogínyének egészsége különösen fontos. Mire figyeljenek oda azok, akik implantátummal rendelkeznek és melyek a legelső figyelmeztető tünetek, hogy valami baj van a beültetett implantátummal?

Mivel az implantátum élettelen anyag és nincsenek benne idegek, ezért a páciens nem tud mire odafigyelni, mivel sajnos nem nagyon vannak kezdeti jelei a problémának.

Azt mondjuk, hogy ha kezdetben tökéletesen egészséges implantátum körüli ínyszövete volt is a páciensnek, de három hónapig tartósan fennáll az ínygyulladás az implantátum körül, akkor ez idő alatt a gyulladás már átterjed a csontra és ilyenkor már irreverizibilis folyamatok indulnak el a csontállományban.

Ha a beteg rendszeresen, háromhavonta felbukkan ugyanannál a fenntartó kezelést nyújtó fogorvosnál, akkor valószínűleg megvan rá az esély, hogy nem fog bekövetkezni komplikáció, de a háromhavi kontrollt minden egyes implantált betegnél nagyon előnyös lenne biztosítani.

Kanyarodjunk egy kicsit szakmai vizek felé! A Professzor Úr nevéhez fűződik egy speciális, parodontológiai műtétekhez kifejlesztett eszközcsalád megalkotása, melyet 2013-ban a Kölni IDS Kongresszuson mutattak be a világon elsőként.
Miért tartotta fontosnak az új eszköz létrehozását? A gyakorlatban ez a fejlesztés miként hasznosul orvos és páciens oldalon?

Ez inkább egy olyan műtéti segédeszköz, ami bizonyos plasztikai beavatkozásokhoz nyújthat segítséget. Mindenesetre nagyon szerencsés, hogy a nevemhez fűződik valami, de a fogágybetegségek megelőzésében és terápiájában ez azért nem tekinthető egy speciális kezelési eszköznek, sokkal inkább a plasztikai beavatkozásoknál lehet hasznos. Minden olyan műszer, ami egy műtéttechnikai nehézséget tesz egyszerűbbé, előrelépés lehet, de nagyon nehéz megítélni, hogy melyik műszer lesz hosszú távon népszerű vagy sikeres.

Egyetemi tanárként és a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának igazgatójaként hogyan látja, kap-e elegendő hangsúlyt az oktatásban a parodontológia vagy van-e olyan terület, amely fejlesztést igényelne?

Véleményem szerint a parodontológiának sokkal nagyobb fejlesztést és hangsúlyt kellene kapnia, mert ezek azok a kórfolyamatok, melyek bármilyen fogászati munka sikerességét veszélyeztethetik.

Mivel népbetegségről van szó, a fogágybetegség kezelését sokkal hangsúlyozottabban és sikeresebben kellene átadni a fogorvostan hallgatók számára. Egy végzős fogorvos tapasztalatlanságából kifolyólag a gyökérkezelést, a tömést vagy a korona elkészítését is rutintalanabbul és kevesebb rálátással tudja biztosítani, így számukra a fogágybetegségek kezelése is nehéz lehet, hiszen ahhoz egyfajta átfogóbb szemlélet és az egyedi fogmunkák együttes alkalmazása, sikeressége, tapasztalatrendszere szükséges.

Nehéz lenne elvárni, hogy egy végzős fogorvos ezen a területen is jártas legyen, de azt hangsúlyozni kell, hogy ilyen irányú képzést a későbbiekben kapniuk kellene – ez szerintem nagyon-nagyon fontos lenne.

Mit üzenne a jövő fogorvosainak? Mely szakterület jelentheti a későbbiekben a legnagyobb kihívást? Vannak-e olyan kutatási területek, melyekkel Ön szerint napjainkban és a jövőben is érdemes mélyrehatóan foglalkozni?

Szerintem a fogászatban rengeteg olyan apró lépés van, amely előremutató javulást és fejlődést hozhat és nem biztos, hogy egyre drágább és bonyolultabb hatású vagy fejlesztésű technikai, műtéti segédanyagok vagy akár technológiák jelentik a jövő kulcsát.

Lehet, hogy egy egyszerű lebenyképzési lépés már a jövőbe mutathat, vagy például a felnőttkori fogszabályozás és a parodontológia kapcsolata véleményem szerint még abszolút nem tisztázott és nagyon nagy fejlődés előtt áll; itt a fogágykezelési lehetőségekre és ezek együttes alkalmazására gondolok.

Illetve szerintem nagyon nagy lehetőség előtt állnak azok a háromdimenziós modellezések, melyekkel letérképezhető egy gyulladt terület, így előre tervezhető a műtét. Ehhez ma már rendelkezésünkre áll a technológia, de sajnos még nincsen megfelelően összerakva és egységes oktatható rendszerbe állítva.

Ön számára melyek a parodontológia legérdekesebb területei? Honnan merít motivációt a mindennapokban?

A parodontológia nagyon dinamikusan fejlődik, ami húsz éve még egyáltalán nem volt tisztázott probléma, az ma már szinte megoldottnak tűnik.  Megközelítőleg húsz évente nagyon jelentős változásokat látunk a parodontológia területén, pontosan ez az, ami motivál, hogy mindennap lehet újabb és újabb műtéttechnikákat, lehetőségeket, megközelítéseket alkalmazni. Mivel ezek egyre pozitívabb visszacsatolást adnak, a sikerek arra motiválják az embert, hogy érdemes ezeket az eseteket nem csak kezelni, hanem a kezeléseket követni, megfelelően fotódokumentálni, visszanézni, tanulni belőle és oktatni másokat.

Igazgatói kinevezésekor egy interjújában a tanítás kapcsán elmondta: „Ha sikerül felkelteni valakinek az érdeklődését, onnantól saját maga is motivált lesz a tudás elsajátításában.”
Mit gondol, a páciensek esetében hogyan kelthetjük fel az érdeklődésüket a fogazatuk iránt, hogy hosszú távon is motiváltak maradjanak az egészséges szájüreg fenntartásában?

Valószínűleg ez a lényege minden képzésnek. Mindaz, ami nehezen elsajátítható és apró lépésenként tanítható, ott a kiscsoportos képzés nagyon fontos, hiszen ilyenkor felkelthető a másik érdeklődése és kialakítható a szakma iránti lelkesedés. Ha ez létrejön, az illető jó szakmabeli lesz. Ugyanezt el lehet mondani a páciensekről is, hogy amíg nem érzik át, hogy mennyire hasznos és jó számukra az egészség, ami egyébként óriási biztonságérzetet ad, addig nagyon nehéz elvárni tőlük, hogy a fogaikat tényleg alaposan ápolják és úgy tekintsenek a fogazatukra, mint egy értékes és jól működő rendszerre, ami azonban akár tönkre is mehet.

Item added to cart.
0 items - Ft