Kilépés a tartalomba 
Mivel korábbi laboratóriumi tanulmányok eredményei arra engedtek következtetni, hogy az eper hatékony segítséget nyújthat a szájüregi- és nyelőcsőrák megelőzésében, az Ohio Állami Egyetem munkatársai arra vállalkoztak, hogy közelebbről is megvizsgálják az eperben található kémiai anyagok rákmegelőző tulajdonságát, méghozzá erős dohányosok szájüregében.
Az American Association for Cancer Research éves washingtoni találkozóján nyilvánosságra hozott eredmények érdekes különbséget véltek felfedezni a dohányosok és a nem dohányzók szájüregében lezajló folyamatok között.
„Amikor az emberek epret esznek, gyorsan megrágják és egyből lenyelik a gyümölcsöt. Szerettünk volna egy olyan módszert kifejleszteni, amivel megnövelhető a szájüreg érintkezése azokkal a jótékony fitokemikáliákkal, melyek összefüggésbe hozhatók a szájüregi rák megelőzésével, illetve olyan potenciális különbségeket kerestünk, melyek a dohányosok és nem dohányzók nyálenzimjeinek lebontó-képességében mutatkozik meg” – magyarázza a tanulmányt vezető Dr. Jennifer Ahn-Jarvis, az Ohio Állami Egyetem Fogorvosi Karának munkatársa.
Ezen megközelítés mentén Ahn-Jarvis és csapata olyan kísérleti vizsgálatot tervezett, melyhez két és fél csészényi friss eper tápértékének megfelelő speciális epres cukorkát fejlesztettek ki. Ebből a cukorkából adtak egy erős dohányos csoportnak, illetve a kontrollcsoportnak is, akik soha nem dohányoztak.
Hogy megvizsgálják a nyálenzimek aktivitását az eperben található fitokémiai enzimekre, a résztvevők egy csoportjának egy héten keresztül négyszer egy nap az epres cukorkából, a másik csoportnak placebó cukorkából adtak, valamint megkérték őket, hogy ez idő alatt ne fogyasszanak vörös és lila színű zöldségeket, gyümölcsöket.
A kutatók az egy hét letelte után nyálmintákat és szájüregi szövetmintákat vettek az önkéntesektől. Ezeket megvizsgálva jelentős eltéréseket tapasztaltak a dohányosok és a nem dohányzók nyálenzim aktivitása és az eper anyagcseretermékek mennyisége között.
„Az első adatok is megerősítették, hogy valamiben nagyon különbözik a dohányosok szájüregi környezete, aminek végső soron nem csak a szájüregi rák kialakulására van hatása, hanem általa potenciális élelmiszer-alapú rákmegelőző stratégiák dolgozhatók ki” – foglalja össze következtetéseiket Ahn-Jarvis.
Az epres cukorka sikeres kifejlesztése lehetővé teszi, hogy a jelenséget nagyobb csoporton is teszteljék, így precízebb kapcsolatot vázolhatnának a dohányzás és az eper szájüregi rákhoz kapcsolódó molekuláris szerepéről.
A kutatás eredményeinek további elemzése jelenleg is folyamatban van, mellyel a gyümölcsben található antocianinokkal való érintkezési idő és a szájüregi rák kialakulásának esélye közötti összefüggést vizsgálják.