Kilépés a tartalomba 
A szülők először kedvesen mosolyognak, amikor meglátják, hogy a gyerek szopja az ujját. Ó, de aranyos, micsoda szerencse, hogy nem cumizik – állapítják meg. Idővel viszont, amikor már óvodába, majd iskolába kellene menni és a kicsi még mindig nem hajlandó leállni a szokással, a dolog kezd egyre kellemetlenebbé válni. Persze a felnőttek általában jobban aggódnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk, mint amiatt, hogy ez milyen látható elváltozásokat eredményezhet a csemetéjükön. Pedig érdemes ezt az ártalmatlannak tűnő szokást komolyan venni, mert az általa szerzett fizikai tünetek később frusztrációhoz, kisebbrendűségi érzéshez is vezethetnek.
Még mielőtt túlságosan megijednénk, meg kell állapítanunk, hogy gyermekünk esetében természetes vagy kompulzív, azaz megszállott cselekvésről van-e szó. Előbbi teljesen ártalmatlan, míg utóbbi mielőbbi közbelépést igényel a szülők részéről.
Nem megszállott viselkedés
A gyermekek fejlődésük során felvesznek, majd elhagynak bizonyos szokásokat, attól függően, hogy azok mennyire örömteliek vagy elfogadottak. Ezeket nem kompulzív cselekvéseknek szokás nevezni, a gyerek ilyenkor nem megszállottja a dolognak, egyszerűen csak örömét leli benne vagy valamilyen – nem feltétlen tudatos – céllal végzi azt: például sok gyerek az éhségérzet elnyomása miatt nyúl a „legközelebbi eszközhöz”, a saját ujjához.
Tehát az ujjszopás művelete is lehet ártalmatlan, persze csak egy bizonyos ideig. A statisztika szerint az átlagos gyerekek 4 éves korukra – többnyire maguktól – felhagynak vele, de ha a fogváltásig sikerül leszokniuk róla, akkor sem történt semmi baj.
Megszállott (kompulzív) viselkedés
Amikor a cselekvés már fixációvá válik, a gyermek képes a biztonságát is kockáztatni, csak hogy hódolhasson „szenvedélyének”. Ha esetleg a szülő rászól, a gyermek nyugtalansága nő, idegessé válik. Kompulzívnak tekinthető a magatartás, ha csak az ujjszopással képes levezetni feszültségét. Általában a ragaszkodás és/vagy a szeretet hiánya miatt lesz a gyermek érzelmileg bizonytalan, ekkor olyan cselekvést keres, mellyel biztonságban érezheti magát.
Tünetek
Ha a maradandó fogak megjelenését követően is tart a cselekvés, számos tünet jelentkezhet a gyermeknél, melyek jellemzően a fogakon mutatkoznak meg:
– a maradandó fogak helytelenül nőnek, mivel az ujj egyenlőtlen nyomást gyakorol a fogakra;
– az alsó és felső front fogak nem zárnak megfelelően;
– a nyitott harapás vagy a felső és alsó fogak helytelen záródása beszédhibákhoz vezethet;
– a felső front fogak elállóvá válnak;
– a kiálló vagy elálló front fogak sokkal hamarabb letörnek;
– a letört vagy nem megfelelően álló fogak megváltoztatják az arcprofilt, ami kisebbségi komplexust okozhat, főleg tinédzser korban.
Diagnózis
Érdemes alaposan megfigyelni a gyermek szokásait, hogy mikor, milyen gyakran és mennyi ideig jelentkezik nála ez a magatartásforma. Mi magunk is észrevehetjük az árulkodó jeleket: az az ujj, amit a gyermek rendszeresen a szájába vesz, általában máshogy néz ki – sokkal tisztábbnak tűnik – mint a többi ujja. Ennél is szembetűnőbb, ha a kicsinek elálló fogai vannak.
Pszichológiai kezelés
Erről a nem túl jótékony szokásról inkább pszichológiailag, semmint fizikálisan kell leszoktatni a gyermeket. Érdemes a fogorvosnak és a szülőnek összefogni és kijelölni egy időpontot, amikorra a csemetét megpróbálják megszabadítani ettől a negatív habitustól. Ez persze csak akkor vezethet eredményhez, ha a gyermek is együttműködő.
A kicsik az ujjszopást gyakran kombinálják más pótcselekvéssel is, ilyen a hajtekergetés vagy az orruk piszkálása. Az is beválhat, ha a kiegészítő szokásról próbáljuk meg leszoktatni a gyermeket, ilyenkor gyakran az eredeti pótcselekvés is abbamarad.
Nagyon fontos, hogy ne kritizáljuk a gyermeket. Támogatásra és szeretetre van szüksége, nem pedig szidalmazásra. Van, hogy elég megértetnünk vele, hogy milyen mellékhatásai lehetnek az ujjszopásnak – előfordulhat, hogy ha átérzi a súlyát, maga akarja majd abbahagyni a szokást.
Gyakorlati kezelés
Léteznek nagyon régi, ám annál egyszerűbb módszerek, amivel kiegészíthetjük a pszichológiai terápiát. Például bekenhetjük az ujját valamilyen kellemetlen ízű anyaggal, esetleg ragaszthatunk rá egy sebtapaszt.
A fenti megoldások sikeressége nagyban függ a szülők hozzáállásától, sokat segíthet, ha szavakkal vagy apró ajándékokkal jutalmazzák a gyermeket, például egy ujjszopás nélkül eltöltött napért vagy éjszakáért.
Vannak más káros szokások is, akár gyermek- akár felnőttkorban, melyekkel érdemes mielőbb felhagynunk, ugyanis negatív fizikai – főleg fogászati – következményei lehetnek. Ilyenek az ajkak rágcsálása, szopogatása, a nyelvnyújtogatás, a körömrágás, a szájon át történő levegővétel és a fogcsikorgatás (bruxizmus). Tanácsos tehát résen lennünk, egy kis odafigyeléssel sok későbbi problémától kímélhetjük meg gyermekünket.