Kilépés a tartalomba 
Bár ez legtöbbünk számára még nem annyira ismert tény, tudnunk kell, hogy nem csak egyféle fogágybetegségtől szenvedhetünk. Fő a változatosság, gondolhatnánk, miért is nem elég ebből egy, még az is sok… Szerencsére ez a kategorizálás mind miattunk van, az orvostudomány ugyanis folyamatosan megpróbálja felmérni az egyes típusok közötti különbségeket, hogy ezáltal ki tudjon szűrni bizonyos környezeti, életkori vagy genetikai sajátosságokat, na meg hogy megállapítsa a lehetséges következményeket.
A lágyszövet rendellenességeit kategorizáló tanulmány még 1999-ből származik, ekkor próbáltak meg először, hivatalosan is különbséget tenni a különböző ínybetegségek között. A vizsgálat egészen eredményes lett, összesen hét különböző típust különböztetnek meg azóta, az enyhe ínygyulladástól (gingivitis) az agresszív fogínysorvadásig, mely rövid alatt kényszeríti rá a beteget, hogy örökre búcsút intsen fogainak. Mivel az ínybetegségek azóta is kiemelten sokakat érintenek, a szakmai konferenciák egyik legnépszerűbb témáit mai napig ezek adják.
Dr. Cristiano Tomasi svéd fogszakorvost egy idén júniusban megrendezett kongresszuson arról faggatta a Dental Tribune Online szaklap, vajon lényeges-e a krónikus és az agresszív fogínysorvadás közötti különbség? Míg az előbbi hosszan elhúzódó betegséget jelöl, addig a másik gyors és kegyetlen lefolyásra utal, s ha kezeletlenül marad, mindkét rendellenesség következménye ugyanaz lesz: fogaink kilazulnak, majd idővel szinte maguktól kiesnek helyükről.
Az ínysorvadást is előidézhető ínygyulladás első jele a duzzadt, vörös, vérző íny! Ne gondoljuk, hogy természetes, amikor fogmosás közben elkezd vérezni az ínyünk, ez ugyanis az egyik legszembetűnőbb jelzés, melyet szervezetünk adhat.
A szakember bár elismeri a klinikai vizsgálatok fontosságát, hangsúlyozva, hogy az elmúlt években rengeteg hasznos információval gazdagodtak az orvosok, mégis azt mondja, a gyakorlatban vajmi kevés jelentősége van, hogy „krónikusnak” vagy „agresszívnek” bélyegeznek egy betegséget. A lényeg mindkét esetben ugyanaz: mindent meg kell tennie az orvosnak és a betegnek is, hogy a folyamat megállítható vagy enyhíthető legyen.
Az íny megbetegedése az egyik legsúlyosabb probléma, amivel az embereknek és a fogorvosoknak meg kell küzdeniük. A Föld lakosságának hozzávetőlegesen a felét, tehát minden második embert érint az ínygyulladás ilyen-olyan formája.
A krónikus illetve az agresszív parodontitist összehasonlítva azt már sikerült bizonyítani, hogy mindkettő egészen fiatal korban indul meg, a különbség csak az, hogy mennyi idő alatt vezet a csontállomány pusztulásához, a fogak elvesztéséhez. Az agresszív típus – elnevezéséből adódóan – elég gyors és kegyetlen „munkára” képes: három-négyszer gyorsabb csontpusztulást idéz elő, mint a krónikus megbetegedés, ami viszont elhúzódó gyulladásos folyamat lévén hatással van teljes szervezetünkre (koraszülést, szívbetegséget idézhet elő, ront a cukorbetegek állapotán, stb.).
Ahhoz, hogy diagnosztizálni lehessen, valakinél gyors- vagy lassú lefolyású betegségről van szó, elengedhetetlen a rendszeres fogászati ellenőrzés. A fogorvos csak így tudja megállapítani, esetünkben milyen ütemű parodontitisről van szó, és csak így tud tenni a betegség további következményei ellen. A kezelés enyhébb esetben fogkőszedésből, polírozásból, antibiotikumos terápiából áll, míg komolyabb helyzetekben csontfelépítésről, ínyplasztikáról is lehet szó.
Legyen szó bármilyen öröklött hajlamról, megfelelő szájhigiéniával (napi kétszeri fogmosás, a fogközök napi tisztítása, antibakteriális szájvíz használata,) féléves fogászati ellenőrzéssel és tisztíttatással a fogínysorvadás megelőzhető és fogaink jó eséllyel megtarthatóak!