Kilépés a tartalomba 
Az Amerikai Implantációs Fogászati Akadémia (American Academy of Implant Dentistry) szerint jelenleg 15 millió amerikainak van valamilyen fogpótlása (korona vagy híd) illetve 3 millióan rendelkeznek fogászati implantátummal, ami 500 ezer fős emelkedést mutat egyetlen év alatt. Az Akadémia becslései szerint az amerikai és európai fogászati implantátumok piaca 2022-re 4,2 milliárd dolláros iparággá fog bővülni.
Számos előnye miatt a fogászati implantáció manapság a legkorszerűbb fogpótló eljárásnak minősül, azonban egy 2005-ös felmérés szerint a beültetett implantátumok (műgyökerek) 5-10 százaléka sajnos kilökődik, azaz nem csontosodik be megfelelően, amire így nem rögzíthető a fogpótlás.
Az implantátumok kilökődésének számos oka lehet, kezdve a mechanikai problémáktól a csontszövet elégtelenségén át a fertőzésekig. Amennyiben efféle komplikáció jelentkezik, a műgyökér eltávolításra kerül.
A peri-implantitis vagy más néven implantátumok körüli gyulladás az egyik leggyakoribb komplikáció fogimplantációt követően. Olyan destruktív gyulladásos folyamatról van szó, ami az implantátum körüli lágy és kemény szöveteket egyaránt érinti (íny és csontállomány).
A peri-implantitis kialakulásának oka a szájüregben élő baktériumok megtapadása és elszaporodása a műgyökér környezetében. Ha a fertőzés kialakul, az implantátum elveszíti stabilitását, mobilissá válik, majd végül eltávolításra kerül.
A brit Plymouth Egyetem fogászati, biológiai és mérnöki tanszékének tudósai nemrégiben egy olyan új típusú felületkezelést fejlesztettek ki közösen, ami a remények szerint csökkentheti a peri-implantitis előfordulásának kockázatát.
A Nanotoxicology szakmai folyóiratban publikált eredmények szerint az ezüst, titán-oxid és hidroxiapatit elegyéből készült implantátumbevonat 97,5 százalékkal csökkentette a bakteriális biofilm képződést a műgyökér felületén.
Nem kizárólag a fertőzés kialakulását segíthet megállítani az új típusú felületkezelés – a biofilm képződését meggátló bevonat elősegíti a műgyökér sikeres integrálódását a csontállományba illetve hozzájárul a csontszövetek mielőbbi regenerációjához is.
Christopher Tredwin, a Plymouth Egyetem Fogászati Karának professzora szerint fejlesztésükkel megelőzhetővé válik az implantátumok kilökődésének egyik leggyakoribb oka, ami pedig hozzájárul a páciensek elégedettségéhez és kényelméhez, illetve csökkenti a beavatkozásra fordított kiadásokat is. A kutatócsoport reméli, fejlesztésük mielőbb átkerül a klinikai gyakorlatba is.
Laboratóriumi ’in vitro’ körülmények között az új típusú implantátum megfelel a vonatkozó előírásoknak, a következő lépés hogy az újítást először állatokon, majd embereken is teszteljék.
Dr. Alexandros Besinis, a Plymouth Egyetem Mérnöki Karának egyetemi docense és egyben a tanulmány vezetője szerint felületkezelésük hosszú távon is sikeres lehet, szemben az antibiotikummal vagy klórhexidinnel kezelt fogászati implantátumokkal –utóbbi ugyanis az emberi szövetekre toxikus hatással bírhat. Az újonnan kifejlesztett dupla ezüst-hidroxiapatit nano-borítású titán implantátumok kiküszöbölik ezen kockázatokat.