Kilépés a tartalomba 
A túlságosan magas vastartalmú csecsemő tápszerek potenciálisan megnövelik az olyan felnőttkori idegrendszeri megbetegedések kialakulásának kockázatát, mint a Parkinson kór – állítja egy ausztrál-amerikai kutatócsoport, akik fogak vizsgálatán keresztül jutottak el következtetésükhöz.
New York-i, sydney-i és melbourne-i egyetemi kutatók munkájuk során azt vizsgálták, vajon a túlzott csecsemőkori vasbevitel hatással van-e a felnőttkori egészségünkre. Kutatási anyaguk szerint igen, éppen ezért a tápszerek alapos felülvizsgálatát és összetételük optimalizálását javasolják.
Hogy kiderítsék, van-e összefüggés a csecsemőkori táplálkozás és az évtizedekkel későbbi egészségügyi állapotunk között, a szakértők a fogakban rejlő biológiai információt hívták segítségül.
A fogak vizsgálatakor ugyanis lehetséges a magzati és gyermekkori kémiai folyamatok azonosítása – mikrokémiai szerkezetükben olyan fejlődési vonalak fedezhetők fel, ami leginkább a fák évgyűrűihez hasonlítható.
„A fogban lerakódott vas vizsgálata, mint a szennyezettség retrospektív meghatározási formája csak egy alkalmazási mód a sok közül: hiszünk benne, hogy a fogak által képesek lehetünk az általános egészségügyi szennyezettség hatását is megvizsgálni” – mondja Dr. Manish Arora, a kutatást vezető New York-i szakember.
Arora sydney-i kollégáival egyetemben fogászati biomarker technológia segítségével vizsgálta az anyatejjel valamint tápszerrel táplált csecsemők közötti biológiai különbözőségeket.
A technológia segítségével a szakemberek a korai vasbevitel és az olyan öregkori idegrendszeri megbetegedések közötti kapcsolatot vizsgálták, mint a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór, melyek tudvalevően összefüggésben vannak a vas feldolgozásának rendellenességeivel.
Habár nem minden tápszerrel etetett csecsemőnél tapasztalható felnőttkori idegrendszeri megbetegedés, a kora gyermekkori megnövelt vasbevitel a fémek anyagcsere-zavarához vezethet, miután például az agysejtek képtelenek lesznek eltávolítani a felhalmozódott fémeket, ezáltal a sejtek idővel károsodnak.
„Mostanra lett elérhető a megfelelő technológia ahhoz, hogy olyas valaki gyermekkori étkezési szokásait is megvizsgálhassuk, aki utoljára 60 évvel azelőtt viselt pelenkát. A képalkotás csúcstechnológiája egyfajta kémiai időgépként funkcionál számunkra, ami kimutat egy több évtizedes kémiai hatást, ami nagyságrendileg egy úszómedencébe ejtett tintacseppnek felel meg” – mondja Dr. Dominic Hare, a sydney-i Chancellor Kutatóintézet munkatársa.
A csecsemőtápszerek esetében egyre sürgetőbb, hogy megértsük az emberi vas-anyagcsere lényegét, hiszen a tápszerek valamint a vitaminnal és ásványi anyaggal dúsított gabonapelyhek világszerte népszerűek.
A tápszerek vassal való dúsítása évtizedeken keresztül bevett szokás volt, részben azért mert világszerte – de főként a fejlődő országokban – kb. 2 milliárd ember szenved krónikus vérszegénységtől és vashiánytól.
Ugyanakkor az európai és amerikai gyermekek esetében a vas fejlődésre és táplálkozásra gyakorolt jótékony hatása nagyon szerény.
Az Európai Gyermek Gasztroenterológiai és Hepatológiai és Táplálkozástudományi Társaság már korábban kijelentette, hogy a normális születési súlyú babáknak nincs szükségük mesterséges vasbevitelre, ugyanakkor az Egyesült Államokban továbbra is gyakori a vaspótlás.
„Habár nagyon összetettnek tűnik a gyermekkori hatások és az öregkori megbetegedések közötti kapcsolat, ezen súlyos megbetegedések növekedése miatt mindent meg kell tennünk, hogy kiderítsük, pontosan mi idézheti elő a betegséget. Ha ezzel tisztában vagyunk, már van valamink, amivel új kezelési formákat tervezhetünk” – magyarázza Dr. Hare.
A Nature Reviews Neurology szaklapban publikált, nagy horderejű feltételezés mellett, mely szerint a túlzott vasbevitel megnöveli az idegrendszeri megbetegedések kockázatát, a szerzők azt gondolják, a gyermekgyógyászati alapelvek módosításával szigorítani kellene a vaspótlás szabályain, minden esetben figyelembe véve a gyermek egyedi igényeit, szervezetének aktuális vaskészletét.
A jelenlegi, egységes megközelítés klinikailag szükségszerűtlen és a későbbiekben teljesen felesleges egészségügyi kockázatot jelent – teszik hozzá a szakértők.