A fluoridos víz nem növeli meg a csontrák kialakulásának esélyét

A Journal of Dental Research folyóirat a napokban tett közzé egy olyan tanulmányi eredményt, mely igazolja, hogy az ivóvíz fluoriddal való kezelése nem növeli a csontrák egy bizonyos típusa, az oszteoszarkóma kialakulásának esélyét.

Az amerikai népesség több mint hatvan százaléka részesül a közösségi ivóvíz fluoriddal való kezeléséből, amit a 20. század egyik legfontosabb közegészségügyi programjának tekintenek, mivel az igazoltan csökkenti a fogszuvasodás kialakulásának esélyét.

Egy 1990-ben állatokon végzett tanulmány eredményei miatt a fluoridfogyasztást sokáig az oszteoszarkóma egyik lehetséges kockázati tényezőjeként tartották számon. A később embereken végzett eset-kontroll vizsgálatok hétből hat esetben azt igazolták, hogy a fluoridos ivóvíz fogyasztása nem hozható összefüggésébe az oszteoszarkóma kialakulásával, a fluoridálás megítélése mégis vegyes.

Jelen tanulmány épp ezért azt vizsgálta, hogy a magas fluoridtartalmú víz fogyasztása valóban az oszteoszarkóma kockázati tényezőjének tekinthető-e, így másodlagos adatelemzést végeztek, mely során két különböző, ugyanakkor kapcsolódó tanulmányból gyűjtött adatokat használtak fel.

Az 1. és 2. szakaszhoz egyaránt amerikai kórházakból választottak pácienseket, és egy kórház alapú, párosított eset-kontroll tanulmány modellt követtek. Az eset csoportok mindkét szakaszban oszteoszarkómával diagnosztizált páciensek voltak, míg a kontroll csoportokba olyan páciensek tartoztak, akik a csont tumorok egyéb változatában, vagy nem-neoplasztikus betegségben szenvedtek.

Az 1. szakasz során az esetek és a kontroll személyek olyan páciensek voltak, akiket a résztvevő ortopédiai osztályokon kezeltek 1989-1993 között. A 2. szakaszban az esetek, és a kontroll személyek is olyan véletlenszerűen kiválasztott páciensek voltak, akiket ortopéd orvosok diagnosztizáltak és kezeltek 1994-2000 között.

Az elemzés valamennyi olyan pácienst vizsgált, aki megfelelt a részvételi követelményeknek, és akivel kapcsolatban hiánytalan adattal rendelkeztek a kovariánsokat, kockázati tényezőket és a betegség kimenetelét illetően.

A feltételes logisztikus regressziót arra használták, hogy megbecsüljék az esélyhányadosokat (OR) és a 95%-os megbízhatósági intervallumokat (CI) annak érdekében, hogy a közösségi víz fluoridálását az oszteoszarkómával összefüggésben vizsgálják meg.

A korrigált esélyhányados az oszteoszarkóma esetében az egész életüket fluoridált területen töltő, palackozott vizet nem fogyasztó páciensek körében 0,51 (0,31-0,84) volt, p=0,008. Ugyanez a korrigált esélyhányados a palackozott vizet fogyasztók körében 1,86 (0,54-6,41) volt, p=0,326.

„Az eredmények azt mutatják, hogy a fluoridált közösségben élők esetében nem mutatható ki az oszteoszarkóma fokozott kockázata miután az adatokat faj, etnikum, jövedelem, kórháztól való távolság, városi/vidéki lakos státusz, valamint a palackozott vízfogyasztás szempontjából korrigáltuk. Ez nem meglepő, mivel a fluoridált víz fogyasztása meglehetősen gyakori tényező, míg az oszteoszarkóma egy igen ritka betegség” – mondta Chester Douglass, a Harvard Fogorvostudományi Iskola Orális Egészségtan és Epidemiológiai tanszék munkatársa.